Seite 132 [132]
OCR
érték a második plató síkját, ennek az alsó alátámasztása is kidőlt, ők meg továbbcsúsztak, míg csak le nem jutottak a völgy egyenletesebb talajára. (8) A rómaiak ezen a napon alig több mint hét mérföldet haladtak, de abból sem sokat tettek meg két lábon. Löbbnyire úgy jutottak előre, ha fegyvereikkel és egyéb málhájukkal együtt legurultak a lejtőn, ami nem kevés kínszenvedéssel járt. Még maga a vezér sem tagadta, holott ő választotta ezt az utat, hogy egy maroknyi ellenség is végezni tudott volna az egész sereggel. (9) Ejszaka egy kisebb sík területre értek, de már fel sem deríthették, hogy mennyire veszélyes ez a teljesen körülzárt terület; viszont legalább végre-valahára szilárd és egyenletes talaj volt a lábuk alatt. (10) Még másnap is kénytelenek voltak ebben a szűk völgyben várni Popilliusra és a vele hátrahagyott csapatokra, akiket az ellenség nem zaklatott ugyan, de a terep kegyetlenül meggyötört. (11) Harmadnap az egyesült sereg átvonult a helybéliek által Kallipeukénak nevezett szurdokon. (12) Innen a negyedik napon, hasonlóan járhatatlan terepen, de most már több tapasztalat birtokában és jobb kilátásokkal — mivel ellenség sehol sem mutatkozott, és már közeledtek a tengerhez — leértek a síkságra. Hérakleion és Leibéthra között ütötték fel táborukat, nagyrészt dombos területen. (13) Itt táboroztak a gyalogosok, de a sánc magába foglalt egy sík területet is, ahol a lovasság is megállapodhatott. 6. (1) Perszeusz király állítólag éppen fürdött, amikor jelentették neki, hogy itt az ellenség. Ennek hallatán rémülten kiugrott a kádból és kirohant, azt kiáltozva, hogy legyőzték, pedig még csatát sem vívott. (2) Ezután, miközben kétségbeesésében a legkülönbözőbb tervek és parancsok között csapongott, egyik bizalmasát elküldte Pellába, hogy a Phakoszban! őrzött pénzt cdobassa a tengerbe, egy másikat pedig Ihesszalonikébe, hogy gyújtassa fel a hajóépítő műhelyeket. Aszklépiodotoszt és Hippiaszt katonäikkal együtt>? visszarendelte őrhelyükről, így minden utat megnyitott az ellenség támadása előtt. (3) Hamarjaban elvitetett Dionból minden aranyozott szobrot, nehogy az ellenség zsákmányául essenek, és kényszerítette az ott lakókat, hogy költözzenek át Püdnába. (4) Így minősítette át jól kitervelt vakmerőséggé à consul hebehurgyänak mondható ötletét, hogy odáig nyomult előre, ahonnan nincs visszaút, ha az ellenség nem engedi. (5) A rómaiak ugyanis csak két szurdokon át juthattak volna ki onnan — vagy a Tempén at Ihesszäliäba, vagy Dion mellett Makedóniába -, de mindkettőt a király őrségei tartották megszállva. (6) Ha tehát a király pánik ! Pella fellegvára. ? A fordítás Madvig kiegészítésének alapján áll. 131
