Seite 121 [121]
odaküldték zriumvirekkent Titus Annius Luscust, Publius Decius Subolót és
Marcus Cornelius Cethegust.
(2) Szintén ebben az évben történt, hogy Gaius Popillius és Gnaeus Octavius,
a Hellaszba küldött követek először Ihébaiban olvasták fel a senazus határozatát,
majd a Peloponnészosz minden városát végigjárták vele, és kihirdették, hogy a
római tisztségviselőknek senki ne adjon semmit a háború céljaira azon kívül,
amit a senatus előírt. (3) Ez a határozat bizalmat keltett a görögökben a jövőre,
hogy megszabadulnak a terhektől és költségektől, amelyekbe már-már belerok¬
kantak, mert minden tisztségviselő más-más szolgáltatást követelt tőlük.
(4) Amikor Aigionban az akhájok szövetségi gyűlése fogadta a követeket,
szívélyes szavaik hasonló viszonzásra találtak. Ugy hagyták maguk mögött ezt
a maradéktalanul hűséges népet, hogy nagy reményeket keltettek bennük a
jövőre nézve. Ezután átkeltek Aitóliába. (5) Itt még nem tört ugyan ki a belvi¬
szály, de ott volt a levegőben a kölcsönös gyanakvás és vádaskodás. (6) A köve¬
tek túszokat szedtek tőlük, de nem oldották meg a helyzetet; így utaztak tovább
Akarnaniába.
(7) Az akarnanok Ihürreionban fogadták őket gyűlésükön. Köztük is pártvi¬
szály dúlt. Egyes vezetők azt követelték, telepítsenek városaikba helyőrségeket,
hogy megfékezhessék azoknak az esztelenségét, akik a makedónok oldalára
próbálják állítani a szövetséget. (8) Mások viszont tiltakoztak ez ellen, hogy
békés, szövetséges városaikat ne érje olyan gyalázat, amilyet háborúban elfoglalt
ellenséges városok szoktak elszenvedni. (9) A rómaiak méltányolták ezt a kérést.
A követek visszatértek Lariszába Hostilius proconsulhoz, akinek a megbizä¬
sából útra keltek. (10) Hostilius maga mellett tartotta Octaviust, Popilliust pedig
mintegy 1000 katonával Ambrakiába küldte téli szállásra.
18.
(1) Perszeusz a tél kezdetén nem merte elhagyni Makedónia területét, nehogy
a rómaiak valahol behatoljanak védtelenül maradt országába. De a téli napfor¬
duló idején, amikor Ihesszália felől a nagy hó miatt járhatatlanná váltak a hegyek,
(2) úgy vélte, itt az alkalom, hogy letörje szomszédai reményeit és harci kedvét,
nehogy hátba támadják, ha majd a rómaiak elleni háború köti le a figyelmét.
Mivel Ihräkia felöl Kotüsz szavatolta szämära a beket, Epeirosz reszeröl Ke¬
phalosz, aki váratlanul elpártolt a rómaiaktól, (3) a dardánokat pedig megfékez¬
te a közelmúltban vívott háború, Perszeusz úgy látta, csak az Illíria felőli védte¬
len határvidéken fenyeget veszély: az illírek maguk sem nyughatnak, ráadásul
átengedik területükön a rómaiakat is. Bízva abban, hogy ha legyőzi a szomszé¬
dos illír törzseket, a már régóta ingadozó Gentiosz királyt is rá tudja venni a
szövetségkötésre, (4) 10 000 fönyi, reszben phalanxharcosokböl ällé gyalogsäg¬
120