Page 114 [114]
(3) Claudiust annyira elvakította a kapzsiságát kecsegtető remény, hogy egyet
sem tartott magánál a hozzá érkezett hírnökök közül, túszokat sem követelt
annak zálogául, hogy nem akarják csapdába csalni, felderítőket sem küldött ki,
sőt még szavát sem vette a városbelieknek. Egyszerűen kitűzték a napot, azután
útra kelt Lükhnidosz alól, és a másik várostól 12 mérföldnyire ütött tábort.
(4) Innen a negyedik őrségváltáskor indult tovább, táborában mintegy 1000 fő¬
nyi őrséget hagyva hátra. Rendezetlenül, hosszúra nyúlt menetoszlopban, és
mivel az éjszakai bolyongás során szétszóródtak, egymástól elmaradozva érkez¬
tek meg a városhoz. (5) Gondatlanságuk csak növekedett, miután egyetlen
fegyverest sem láttak a falakon. Mihelyt azonban lőtávolon belül értek, a város¬
beliek egyszerre két kapun át intéztek kitörést ellenük. A kitörő védők csataki¬
áltására roppant ricsaj felelt a falakról: asszonyok üvöltöztek, érctárgyakkal
csörömpöltek, és a vegyes, rabszolgákkal keveredett tömegből a legkülönfélébb
hangok hallatszottak. (6) A sokrétű és több irányból indított lélektani hadvise¬
lés eredménye az lett, hogy a rómaiak a kitörő harcosok első viharos támadását
sem tudták elviselni. Így többet vágtak le közülük futás, mint harc közben; alig
2000 ember jutott vissza a táborba a /egatussal együtt. (7) Mivel elég hosszú volt
a táborig vezető út, annyival több kimerült katonát érhetett utol az ellenség.
(8) Appius meg sem várta a táborban, hogy futás közben szétszóródott embe¬
rei összegyűljenek — noha így megmenthette volna azokat, akik elszéledtek a
földeken —, hanem azonnal visszavezette megvert serege maradványait Lükh¬
nidosz alá.
11.
(1) Ezeknek és más sikertelen makedóniai hadműveleteknek a hírét Sextus
Digitius katonai ¢ribunus vitte meg Rómába, aki egy áldozat bemutatására ér¬
kezett haza. (2) Az atyák aggodalmukban, nehogy még megalázóbb vereséget
szenvedjenek a rómaiak, elküldték Makedóniába követként Marcus Fulvius
Flaccust és Marcus Caninius Rebilust, hogy saját tapasztalataik alapján tegyenek
jelentést arról, mi folyik ott. (3) Ezenkívül utasították Aulus Atilius consult, hogy
januárra tűzze ki a consulválasztó gyűlés időpontját, és a lehető leghamarabb
térjen vissza a Városba. (4) Addig is megbiztäk Marcus Raecius praetort, hogy
rendeletben hívja vissza a senatorokat Rómába egész Itáliából, kivéve akik álla¬
mi megbízásból vannak távol, (5) akik pedig Rómában tartózkodnak, azok közül
senki nem távozhat a Város egymérföldes körzetéből. Minden úgy történt, ahogy
a senatus elrendelte.
(6) A consulválasztást január 28-án tartották meg: Ouintus Marcius Philippus
(másodszor) és Gnaeus Servilius Caepio lett a győztes. (7) Három nap múlva
praetorra valasztottak Gaius Decimiust, Marcus Claudius Marcellust, Gaius
113