Seite 105 [105]
rút. (8) Erre az aguileiabeliek azt felelték: ők csak annyit tudnak és mernek
biztosan állítani, hogy a katonák 30 napra elegendő gabonát kaptak, és olyan
embereket szedtek össze és vittek magukkal kalauznak, akik ismerik az Itáliából
Makedóniába vezető utakat.
(9) A senatus ugyancsak felháborodott a consu/ rendkívüli merészségén, hogy
saját hadszínterét otthagyva átvonul seregével a máséra,! új és veszedelmes úton,
idegen népek között, és mindenféle népség előtt megnyitja az utat Itáliába. (10)
Az atyák teljes létszámban úgy döntöttek, hogy Gaius Sulpicius praetor jelöljön
ki a senatusból három követet; ezek még aznap induljanak el a Városból, a lehe¬
tő leggyorsabban kerítsék elő Cassius consult a föld alól is, (11) és közöljék vele:
egyetlen nép ellen sem kezdhet háborút, csak amelyikkel szemben ezt a senazus
elrendelte. (12) Marcus Cornelius Cethegus, Marcus Fulvius és Publius Marcius
Rex indult utána követségbe. Így a consul és serege miatti aggodalom miatt
Aquileia megerődítésének gondját egyelőre elhalasztották.
2.
(1) Ezután több hispániai nép követeit fogadta a senazus, mindkét provinciából.
(2) A római tisztségviselők kapzsisága és túlkapásai miatt emeltek panaszt;
térdre borulva kérték a senazust, ne engedje, hogy szövetséges létükre rútabbul
kifosszák és zaklassák őket, mint az ellenséget. (3) Sok egyéb megaláztatást is
felpanaszoltak, ebből azonban csak a vesztegetés vádja bizonyult kétségtelennek.
Ezért az atyák megbízták Lucius Canuleius praezort, akinek a sorsolásnál His¬
pánia jutott, hogy minden egyes ember ügyében, akiktől a hispánok visszakö¬
vetelik a pénzüket, jelöljön ki a senazori rendből öt-öt vizsgálóbírót, a hispánoknak
pedig engedje meg, hogy tetszésük szerint válasszanak maguknak jogi képvise¬
lőt. (4) A követeket behívták a Curiába, majd felolvasták előttük a senazus ha¬
tározatát, és felszólították őket, hogy nevezzék meg képviselőiket. (5) Négy
embert neveztek meg: Marcus Porcius Catót, Publius Cornelius Scipiót (Gnaeus
fiát), Lucius Aemilius Paullust és Gaius Sulpicius Galust.?
(6) Először Marcus Titinius ügyében választottak vizsgálóbírákat, aki Aulus
Manlius és Marcus Iunius consulsága idején [178] volt praetor Hispania Citeri¬
! Hasonlóképpen járt el 207-ben Ti. Claudius Nero, aki saját hadszínterét elhagyva sietett
tiszttársa, M. Livius Salinator segítségére, és ennek a lépésének volt köszönhető, hogy
egyesült erővel sikerült megállítaniuk Hasdrubal behatolását Itáliába a Metaurus folyónál.
Livius azonban vele kapcsolatban is megjegyzi, hogy eljárását csak a belőle következő
gy6zelem tette menthetôvé (XXVII. 43. 6-44. 2).
? A négy ember közül hármat bizonyosan személyes szálak fűztek Hispäniähoz: Cato
195-ben consulként hadakozott ott, Scipio 194-193-ban praetorként, akärcsak Paullus
191-189-ben.
104