Page 102 [102]
OCR
dombhoz. (14) A consul kíséretében ott volt Eumenész, Attalosz és a numida királyfi, Misacenes is. 66. (1) Amikor a körülzárt rómaiak megpillantották övéik első hadijelvényeit, a végső kétségbeesés után lelkük megkönnyebbült. (2) Perszeusznak először is be kellett volna érnie a véletlen nyújtotta sikerrel és néhány gabonagyűjtő elfogásával, megölésével, (3) nem pedig az őrség körülzárásával vesztegetni az időt. Másodszor pedig, ha már erre adta a fejét, addig kellett volna visszavonulnia, amíg épségben tehette, hiszen tudta, hogy nincsenek vele nehézfegyverzetűek. De ő sikerén elbizakodva bevárta az ellenséget, és sietve elküldött néhány embert a p/alanxért. (4) Ezt azonban a kelleténél később riasztották és futólépésben vezették oda, így a futástól szétzilálva kellett szembeszállnia a rendezett és harcra kész ellenséggel. A consul, aki a többiek előtt ért oda, máris megkezdte a harcot. (5) A makedónok kezdetben ellenálltak, de miután minden téren gyengébbnek bizonyultak, és elvesztettek 300 lovast, sőt 24 főt a kiváló , szent" lovasaZából, köztük a csapat parancsnokát, Antimakhoszt is, megpróbáltak elvonulni. (6) Csakhogy az elvonulás szinte nagyobb felfordulassal jart, mint maga az titkézet. A phalanx, amelyet lóhalálában rendeltek oda, erőltetett menetben közeledett, amikor egy szűk úton összeakadt a foglyok menetével és a gabonával megrakott szekerekkel. (7) Mindkét részről nagy tülekedés kezdődött, mert senki sem akarta kivárni, hogy a menet úgy-ahogy felfejlődjön: a fegyveresek lelökdösték a málhát a mélységbe, mert másképp nem lehetett utat nyitni, az igavonó állatokat pedig addig ösztökélték, amíg megvadultak a tolongásban. (8) Alig bontakozott ki a foglyok rendezetlen meneteböl a phalanx, mär bele is ütkôzôtt a kiräly csapataiba és rémült lovasságába. Itt aztán a kiáltozás, hogy forduljanak vissza, szinte hegyomlásszerű zűrzavart okozott. Ha az ellenség lett volna olyan merész, hogy behatol a szorosba és tovább követi őket, súlyos vereséget mérhetett volna rájuk. (9) De a consul, miután felszabadította a dombon lévő őrséget, megelégedett a szerény sikerrel, és visszavezette csapatait a táborba. Egyes történetírók! szerint ezen a napon nagy ütközet zajlott le; ebben a rómaiak 8000 ellenséges katonát öltek meg, köztük Szópatroszt és Ántipatroszt, a király vezéreit, élve fogtak el mintegy 2800 embert, és 27 hadijelvényt zsákmányoltak. (10) De a győzelmet nem véráldozat nélkül vívták ki: a consul seregéből több mint 4300 ember esett el, és a bal szvetséges a/énak 5 hadijelvénye veszett oda. 1 A forrds valdszintileg Valerius Antias. 101
