Page 102 [102]
dombhoz. (14) A consul kíséretében ott volt Eumenész, Attalosz és a numida
királyfi, Misacenes is.
66.
(1) Amikor a körülzárt rómaiak megpillantották övéik első hadijelvényeit, a
végső kétségbeesés után lelkük megkönnyebbült.
(2) Perszeusznak először is be kellett volna érnie a véletlen nyújtotta sikerrel
és néhány gabonagyűjtő elfogásával, megölésével, (3) nem pedig az őrség körül¬
zárásával vesztegetni az időt. Másodszor pedig, ha már erre adta a fejét, addig
kellett volna visszavonulnia, amíg épségben tehette, hiszen tudta, hogy nincse¬
nek vele nehézfegyverzetűek. De ő sikerén elbizakodva bevárta az ellenséget, és
sietve elküldött néhány embert a p/alanxért. (4) Ezt azonban a kelleténél később
riasztották és futólépésben vezették oda, így a futástól szétzilálva kellett szem¬
beszállnia a rendezett és harcra kész ellenséggel.
A consul, aki a többiek előtt ért oda, máris megkezdte a harcot. (5) A make¬
dónok kezdetben ellenálltak, de miután minden téren gyengébbnek bizonyultak,
és elvesztettek 300 lovast, sőt 24 főt a kiváló , szent" lovasaZából, köztük a csapat
parancsnokát, Antimakhoszt is, megpróbáltak elvonulni. (6) Csakhogy az elvo¬
nulás szinte nagyobb felfordulassal jart, mint maga az titkézet. A phalanx, ame¬
lyet lóhalálában rendeltek oda, erőltetett menetben közeledett, amikor egy szűk
úton összeakadt a foglyok menetével és a gabonával megrakott szekerekkel. (7)
Mindkét részről nagy tülekedés kezdődött, mert senki sem akarta kivárni, hogy
a menet úgy-ahogy felfejlődjön: a fegyveresek lelökdösték a málhát a mélység¬
be, mert másképp nem lehetett utat nyitni, az igavonó állatokat pedig addig
ösztökélték, amíg megvadultak a tolongásban. (8) Alig bontakozott ki a foglyok
rendezetlen meneteböl a phalanx, mär bele is ütkôzôtt a kiräly csapataiba és
rémült lovasságába. Itt aztán a kiáltozás, hogy forduljanak vissza, szinte hegy¬
omlásszerű zűrzavart okozott. Ha az ellenség lett volna olyan merész, hogy
behatol a szorosba és tovább követi őket, súlyos vereséget mérhetett volna rájuk.
(9) De a consul, miután felszabadította a dombon lévő őrséget, megelégedett a
szerény sikerrel, és visszavezette csapatait a táborba.
Egyes történetírók! szerint ezen a napon nagy ütközet zajlott le; ebben a
rómaiak 8000 ellenséges katonát öltek meg, köztük Szópatroszt és Ántipatroszt,
a király vezéreit, élve fogtak el mintegy 2800 embert, és 27 hadijelvényt zsák¬
mányoltak. (10) De a győzelmet nem véráldozat nélkül vívták ki: a consul sere¬
géből több mint 4300 ember esett el, és a bal szvetséges a/énak 5 hadijelvénye
veszett oda.
1 A forrds valdszintileg Valerius Antias.
101