Oldal 98 [98]
OCR
usz önmérsékletének és amazok dacos gőgjének.— (8) A király sohasem idegenkedett az ilyesfajta tervektől, így a többség megszavazta a javaslatot. (9) A consulhoz küldött követeket a teljes haditanács előtt hallgatták meg. (10) Azok békét kértek, megígérték, hogy Perszeusz megfizeti a rómaiaknak azt az adót, amelyre Philipposz kötelezte magát, és minél előbb kivonul azokból a városokból, földekről és területekről, ahonnan Philipposz kivonult. (11) Ezzel álltak elő a követek. Miután kiküldték őket, és tanácskozni kezdtek, a tanácsban győzött a római állhatatosság. Akkoriban ilyenek voltak a rómaiak: nehéz helyzetben úgy viselkedtek, mintha mellettük állna a szerencse, amikor pedig jó dolguk volt, visszafogták magukat. (12) Úgy döntöttek, azt felelik: beleegyeznek a békébe, ha a király elismeri a senazus jogát, hogy szabadon dönthet a helyzet egészéről, őróla és egész Makedóniáról. (13) Amikor a követek jelentették ezt, azok, akik nem ismerték a rómaiak jellemét, elámultak ezen a konokságon. A többség azt követelte, hogy említést se tegyenek többé a békéről; fognak még a rómaiak könyörögni azért, amivel most hiába kínálják őket. (14) Perszeuszt viszont éppen ez a büszkeség ijesztette meg, gondolván, ez a jogos önbizalom jele. Ezért egyre nagyobb összegeket kínált fel, hátha sikerül pénzért megvásárolnia a békét, és egyfolytában próbálkozott a consulnál. (15) Mivel az semmit nem változtatott előbbi feleletén, a király lemondott a békéről; visszatért Szükürionba, ahonnan elindult, hogy újból megkísértse a hadiszerencsét. 63. (1) Ahogy a lovas ütközet híre elterjedt Hellaszban, úgy váltak nyilvánvalóvá az emberek érzelmei. A hírt ugyanis nemcsak a makedónpártiak fogadták örömmel, hanem sok olyan is, akit a rómaiak nagy jótéteményekkel köteleztek le, sőt némelyikük c Perszeusz: erőszakosságát és gőgjét is megtapasztalta. (2) Ennek az oka egyfajta fonák részrehajlás volt, amely a hitványabbal és gyengébbel érez együtt — ez a játékokon rendezett versenyek közönségénél is jól megfigyelhető. (3) Ezalatt Boiótiában Lucretius praezor teljes erővel folytatta Haliartosz ostromát. Az ostromlottak, noha nem kaptak külső segítséget — kivéve azokat a koróneiai ifjakat, akik még az ostrom kezdetén jutottak be a falak mögé -, és nem is számítottak rá, egyedül is ellenálltak, inkább bátorságuk, mint erejük révén. (4) Gyakran intéztek kitöréseket az ostromművek ellen, a falakhoz odatolt faltörő kosra croppant sziklákat: ! és súlyos ólomtömböket zúdítottak le, és ezzel igyekeztek kitéríteni a föld felé. Ha valahol nem tudták elhárítani a talá! Kreyssig kiegészítése. 97
