Seite 96 [96]
rukba, mindannyian örültek, de így is kirítt közülük a thrákok féktelen jókedve:
énekszóval tértek vissza, lándzsáik hegyén levágott ellenséges fejekkel.
(3) A rómaiak nemcsak elcsüggedtek a csatavesztés miatt, de féltek is, hogy
az ellenség azonnal megtámadja táborukat. Eumenész azt tanácsolta a consulnak,
hogy helyezzék át a tábort a Péneiosz túlsó partjára, és a folyó szolgáljon szá¬
mukra erődítményként, amíg a megrémült katonák ismét bátorságra kapnak. (4)
A consulnak nem esett jól, hogy ezzel szégyenletes módon be kell ismernie fé¬
lelmét, de végül engedett a józan észnek: az éj csendjében átkelt a folyón csapa¬
taival, és a túlsó parton épített erődített tábort.
(5) Amikor a király másnap kivonult, hogy az ellenséget csatára provokálja,
és meglátta annak új táborát a folyón túl, védett helyen, elismerte, hogy kár volt
előző nap nem üldözni tovább a megvert sereget, de még annál is nagyobb hiba
volt, hogy nem használta ki az éjszakát. (6) Hiszen — gondolta — ha seregéből
senki mást nem mozgósít, csak a könnyűfegyverzetűeket küldi ki, már akkor is
a megzavarodott ellenség nagy részét megsemmisíthette volna a folyón való
átkelés közben.
(7) Noha a rómaiak egyelőre megszabadultak a félelemtől, mivel táboruk
biztos helyen volt, mégis sok minden, de különösen a hírnevükön esett csorba
bántotta őket. (8) A haditanácsban, a consu/ előtt mindenki az aitölokat tette
felelőssé, azt állítva, hogy először ők rémültek halálra és futottak meg, (9) és az
ő félelmük terjedt azután tovább a többi görög szövetségesre. Azt az öt aitól
vezetőt, akik szemtanúk vallomása szerint elsőként futamodtak meg, Rómába
küldtek.! (10) A thesszäliaiakat dicséretben részesítették a gyűlés előtt, és vezé¬
reiket még ki is tüntették bátorságukért.
61.
(1) Az elesett ellenséges katonákról leszedett fegyverzsákmányt a király elé
hordták. (2) Ebből ő egyeseknek díszes fegyvereket, másoknak lovakat, ismét
másoknak foglyokat ajándékozott. A pajzsok száma több mint 1500-ra, a pán¬
céloké és mellvérteké több mint 1000-re, a sisakoké, kardoké és a különféle
hajítófegyvereké még sokkal többre rúgott. (3) Ezt az önmagában is örvendetes
és nagyszerű tényt sokszorosára nagyította a király beszéde a gyűlésbe hívott
sereg előtt:
(4) , A ma történtekből előre tudhatjátok, mi lesz a háború vége. Szétvertétek
az ellenséges sereg kiválóbb részét, az állítólag legyőzhetetlen római lovasságot.
! Polübiosz (XXVII. 15. 14) szerint a dolog hátterében Lükiszkosz aitól szzrazégosz állt,
aki úgy szabadult meg politikai ellenfeleitől, hogy rájuk hárította a felelősséget a csata¬
vesztésért.
95