Page 86 [86]
OCR
Acidinust, akik közül az egyik Manius,' a masik Lucius Manlius fia volt. (10) Velük érkezett meg a consul a sereghez Brundisiumba, majd innen összes csapatával átkelt a tengeren, és a Nümphaionnál, Apollónia környékén ütötte fel táborát. 50. (1) Néhány nappal ezelőtt Perszeusz, miután Rómából visszatérő követei eloszlatták a békéhez fűződő reményeit, haditanácsot tartott. Itt jó ideig folyt az ellentétes nézetek harca. (2) Egyesek úgy vélték, hogy ha a rómaiak hadisarcot vetnek ki, ki kell fizetni, ha területük egy részétől megfosztják őket büntetésül, oda kell adni, egyszóval bármibe kerüljön is a béke, azt vállalni kell, és nem szabad megengedni, hogy a király egy ilyen veszélyes játékban tegye kockára a maga és birodalma sorsát. (3) Ha vitathatatlanul az ő kezében marad a hatalom, idő múltával sok minden történhet: nemcsak azt szerezheti vissza, amit elveszített, de még félelmetessé is válhat azok szemében, akiktől most neki kell félnie. (4) A túlnyomó többség azonban harciasabb véleményt hangoztatott. Azt bizonygatták, hogy ha a király egyetlen lépést is hátrál, az azt jelenti, hogy egész birodalmát fel kell adnia. (5) A rómaiaknak ugyanis nem pénzre vagy területre van szükségük, hanem jól tudják, hogy minden, ami emberi, így a leghatalmasabb királyságok és birodalmak is ki vannak téve a legkülönbözőbb szerencsétlenségeknek. (6) Karthágó erejét már megtörték — gondolják —, és egy hatalmaskodó szomszéd királyt ültettek a nyakára; Antiokhoszt és utódait visszaszorították a Taurosz ormain túlra; (7) most már a makedón királyság az egyetlen, amely közel van hozzájuk, és ha a római népet egyszer cserbenhagyja szerencséje, a makedón királyok hajdani katonai dicsősége akár újjá is éledhet. (8) Perszeusznak — mondták — még most, amíg nem történt semmi, el kell döntenie magában, hogy mi a szándéka: az-e, hogy apránként lemondjon területeiről, aztán végül minden hatalmától megfosztva, birodalmából kiűzve könyörögjön a rómaiaknak, hogy adják neki legalább Szamothrakét? vagy egy másik szigetet, ahol királyságát túlélve, magánemberként, szegénységben és megvetésben megöregedhet; (9) vagy pedig az, hogy fegyvert fog helyzete és méltósága védelmében, és bátor férfihoz méltón elviseli, bármit hoz is a háború, vagy pedig győz, és felszabadítja a földkerekséget a rómaiak uralma alól. (10) Nem volna ! A kéziratokban szereplő M. legkézenfekvőbb javítása. A Marcus praenomen kizárható, hiszen a rossz emlékű M. Manlius Capitolinus óta a Manlius nemzetségben tilos volt ezt az előnevet használni (vö. VI. 20. 14). ? Livius nyilván tudatosan említi éppen ezt a szigetet, a később megvert király utolsó menedékhelyét; lásd XLIV. 45. 14. 85
