Seite 78 [78]
Amphipoliszig végigpusztította birodalmam területét, és sok szabad embert,
rengeteg rabszolgát és sok ezer jószágot hajtott el tőlem? (12) Vártam volna meg
szép csendben, amíg seregével eljut Pelláig;, a saját palotámig? Persze mondhat¬
játok, hogy jogos háborút folytattam ellene, csak éppen nem lett volna szabad
alulmaradnia és elszenvednie mindazt, ami a vesztesek osztályrésze. De azok
után, hogy mindezt én is elviseltem mint megtámadott fél, a háború okozója
csak ne panaszkodjon, amiért őt is utolérte a sorsa!
(13) A dolopszok ügyében, akiket fegyverrel kényszerítettem engedelmes¬
ségre, rómaiak, nem fogok ugyanezzel védekezni. Lehet, hogy nem érdemelték
meg, de jogom volt megtenni, amit tettem, ők ugyanis az én birodalmamhoz és
fennhatóságom alá tartoznak: a ti határozatotok adta oda őket apámnak. (14)
Ha pedig nem előttetek vagy a szövetségesek előtt kellene megokolnom tette¬
imet, hanem olyanok előtt, akik még a rabszolgákkal szemben sem helyeslik a
kegyetlen és igazságtalan bánásmódot — nos, még ők sem mondhatnák, hogy a
jogosnál és igazságosnál keményebben bántam velük. Ök ugyanis oly módon
végeztek helytartómmal, Euphranórral, hogy az általa elszenvedett kínok közül
a halál volt a legenyhébb.
42.
(1) Csakhogy amikor innen továbbvonultam, hogy ellátogassak Lariszába, Ant¬
róneszbe és Pteleonba,' ha mar arra jartam, elmentem Delphoiba is, hogy aldo¬
zatot mutassak be fogadalmaim teljesítéséül, amelyekkel már jó ideje tartoztam.
(2) Hozzáfűzitek a vád súlyosbításául, hogy hadsereggel vonultam oda — nyilván
azért, hogy városokat foglaljak el, helyőrségeket telepítsek a fellegvárakba, ahogy
őszinte felháborodásomra ti teszitek most. (3) Nos, hívjátok gyűlésbe a görög
városok lakóit, amelyeken átvonultam, és ha bárkitől panasz érkezik egy kato¬
námra is, akkor higgyétek bátran, hogy az áldozatbemutatás csak ürügy volt.
(4) Erősítést küldtünk az aitóloknak és a büzantioniaknak, és barátságot
kötöttünk a boiótokkal. Ezeket, bármilyen megítélés alá essenek is, követeim
útján nemcsak bejelentettem senazusotoknak, de indokaimat is többször elsorol¬
tattam. Ott akadt is néhány döntőbírám, bár nem olyan méltányosak, mint te,
Quintus Marcius, apámtól örökölt kedves vendégbarátom. (5) De akkor még
nem ment el Rómába vádlóm, Eumenész, hogy rágalmaival és ferdítéseivel
mindent gyanús és ellenszenves színben tüntessen fel, és arról próbáljon benne¬
teket meggyőzni, hogy Hellasz addig nem lehet szabad, nem élvezheti ajándé¬
kotokat, amíg a makedón birodalom hatalma töretlen. (6) De fordulhat még a
1 À 185-ös rendezés idején ez a három város Philipposz birtokában maradt, akárcsak
Akhaia Phthiótiszban Alopé.
77