Seite 75 [75]
is szem előtt tartja ezt a kapcsolatot. (10) Nem is halogatná a tárgyalást, ha
rendben volna az egészsége. Mihelyt képes lesz rá, elmennek majd a Péneiosz
folyóhoz, oda, ahol Homolionból át lehet kelni Dionba, és előre értesítik majd
érkezésükről a királyt.
39.
(1) Perszeusz egyelőre birodalma belső részébe húzódott Dion alól, miután
felcsillant előtte egy halvány reménysugár Marcius szavai nyomán, hogy az ő
kedvéért vállalta el a követi megbízatást. Néhány nappal később találkoztak a
megbeszélt helyen. (2) A király nagy kísérettel érkezett, bizalmasai és testőrei
tömegestül vették körül. A követek is jókora csapattal jelentek meg: nagy szám¬
ban kísérték el őket Larisza lakói, és velük tartottak a városok Lariszában ösz¬
szegyűlt követségei is, amelyek az itt elhangzottakról hiteles értesülésekkel
akartak hazatérni. (3) Sarkallta őket a halandók veleszületett kíváncsisága is,
hogy tanúi legyenek, miként találkozik a nagy király a földkerekség vezető
népének küldötteivel.
(4) Ahogy megálltak a folyó két partján, egymástól látótávolságban, egy dara¬
big ide-oda üzengettek, mert nem tudták eldönteni, melyikük keljen át a másik¬
hoz. Az egyik fél úgy vélte, tekintettel kell lenni a király méltóságára, a másik úgy,
hogy a római nép neve élvez elsőbbséget, főleg mivel Perszeusz kérte a tárgyalást.
(5) Végül Marcius tréfás szavai oldották fel a makedónok habozását. , Jöjjön az
ifjú az őseihez, a fiú az apjához!" — mondta, arra célozva, hogy az ő mellékneve is
Philippus. (6) A király ebben még könnyen hagyta magát meggyőzni.
Ezután azt kellett tisztázni, hány kísérővel keljen át. A király elvárta volna,
hogy egész kísérete vele tarthasson. A követek azonban felszólították, hogy vagy
mindössze három kísérővel jöjjön, vagy ha ilyen sok embert akar magával hozni,
adjon túszokat biztosítékul, hogy a tárgyalást nem használja ki orvtámadásra.
(7) A király erre átadott túszként kettőt legelőkelőbb bizalmasai közül, Hippiaszt
és Pantaukhoszt, akik korábban követei is voltak. A rómaiak nem annyira a másik
fél hűségének biztosítása végett kérték a túszokat, inkább így akarták nyilván¬
valóvá tenni a szövetségesek előtt, hogy a király egyáltalán nem egyenrangú
félként találkozik a követekkel.
(8) Nem ellenségként, hanem szívélyesen, vendégbarátok között szokásos
módon üdvözölték egymást, majd székeket készíttettek oda, és helyet foglaltak.
40.
(1) Rövid hallgatás után Marcius szólalt meg:
, Gondolom, azt várod tőlünk, hogy választ adjunk leveledre, amelyet Korkürá¬
ra küldtél, és azt kérdezed benne, mi az oka, hogy követség létünkre katonai
74