Gnaeus Sicinius, akit tisztségének letétele előtt előreküldtek a hajóhadhoz és
a hadsereghez Brundisiumba, 5000 gyalogossal és 300 lovassal! átkelt Épeirosz¬
ba, és most Apollónia környékén, a Nümphaionnál táborozott. (9) Innen sribu¬
nusokat küldött 2000 emberrel a dasszaréták és illírek erődjeinek megszállására,
akik maguk kértek helyőrségeket, hogy nagyobb biztonságban legyenek a szom¬
szédos makedónok támadásaival szemben.
37.
(1) Néhány nap múlva? a Hellaszba küldött követek, Ouintus Marcius, Aulus
Atilius, Publius és Servius Cornelius Lentulus és Lucius Decimius 1000 gya¬
logossal megérkeztek Korkürára. Itt felosztották egymás között, hogy ki melyik
vidékre megy, és megosztoztak a katonákon is. (2) Decimiusnak Gentiosz illír
királyt kellett felkeresnie azzal a megbízatással, hogy ha úgy látja, a király tisz¬
teletben tartja valamennyire a rómaiakhoz fűződő baráti kapcsolatát, próbálja
háborús szövetségesnek is megnyerni. (3) A két Lentulust Kephalléniára küld¬
ték, hogy keljenek át a Peloponnészoszra, és még a tél beállta előtt járják végig
a nyugati tenger partvidékét. (4) Marciusnak és Atiliusnak Épeiroszban, Aitó¬
liában és Ihesszáliában kellett körutat tennie, majd körül kellett nézniük Boió¬
tiában és Euboián, azután pedig átkelniük a Peloponnészoszra; (5) megállapod¬
tak, hogy itt találkoznak majd a két Lentulusszal.
Korküráról való útnak indulásuk előtt levél érkezett Perszeusztól, amelyben
kérdőre vonta őket, miért szállítanak a rómaiak csapatokat Hellaszba, és miért
foglalnak el városokat. (6) Úgy döntöttek, nem írnak neki válaszlevelet, csak a
levelet hozó futárral üzenik meg, hogy a szóban forgó városok védelme érdeké¬
ben teszik.
(7) A két Lentulus végigjárta a Peloponnészosz városait, és kivétel nélkül az
összes államot arra buzdították, hogy olyan lelkesen és hűségesen álljanak a
rómaiak mellé Perszeusszal szemben, mint a Philipposz, majd az Antiokhosz
elleni háborúban. Ez a gyűléseken nagy felzúdulást keltett. (8) Az akhájok
méltatlankodtak, hogy ők, akik a makedón háború első pillanatától kezdve
mindenben a rómaiak rendelkezésére álltak," ugyanolyan elbánásban részesülnek,
mint Messzéné és Élisz lakói, akik a makedón Philipposz elleni háborúban
ellenségei voltak a rómaiaknak, majd Antiokhosz oldalán fogtak fegyvert a római
! Livius itt valószínűleg más forrásra támaszkodik, mint a XLII. 27. 3-6-ban, ahol ettől
eltérő számadatok szerepelnek.
? Ez valójában még 172-ben történt (vö. XLII. 52. 8).
3: Az akhájok az első makedón háborúban még Philipposszal tartottak, csak a következőben
álltak a rómaiak oldalára.