OCR
Ezután ketszer katonäskodtam Hispäniäban, elöször Quintus Fulvius Flaccus, másodszor Tiberius Sempronius Gracchus praefor parancsnoksäga alatt.' (10) Flaccus katonái között, akik bátorságuk jutalmául visszatérhettek vele a provinciából a diadalmenetre, én is ott voltam, de aztán Tiberius Gracchus kérésére visszamentem a provinciába. (11) Néhány év alatt négyszer voltam a íriariusok első centuriájának parancsnoka, a hadvezérek 34-szer tüntettek ki hősiességemért, és hatszor kaptam meg a polgári koszorút. 22 teljes szolgálati évet töltöttem el a hadseregben, és már túl vagyok az 50. évemen. (12) De még ha nem töltöttem volna is le a teljes szolgálati időmet, és életkorom miatt sem volna még jogom felmentést kérni, akkor is méltányos lenne elbocsátanod engem, Publius Licinius, hiszen négy katonát is tudnék nektek adni magam helyett. (13) De félre ne értsétek: ezt csak ügyem védelmében mondtam. Amíg bárki, aki hadsereget soroz, alkalmasnak tart a katonai szolgálatra, én sohasem fogom felmentésemet kérni. (14) A katonai zribunusoknak hatalmäban áll eldönteni, hogy melyik egység vezetésére tartanak engem méltónak; én arra fogok törekedni, hogy a seregben senki ne múljon felül hősiességben. Hogy mindig is így cselekedtem, arra tanúk hadvezéreim és mindazok, akik velem együtt szolgáltak. (15) Ugy illő, bajtársaim, hogy ti is — noha fellebbezésetek jogszerű volt —, amint fiatal korotokban sem fordultatok soha szembe a főtisztségviselők és a senatus tekintélyével, most is alárendeljétek magatokat a consulok és a senatus döntésének, és tartsatok megtiszteltetésnek minden rangot, amelyben az államot védhetitek!" 35. (1) Ligustinust beszéde után Publius Licinius consuw/ dicséretekkel halmozta el, és a népgyűlés elől a senazusba vezette. (2) A senatus megbízásából itt is köszönetet mondtak neki, és derekassága elismeréséül a katonai fridunusok megtették az I. légió rangidős cenzuriójának. A többi cenzurio is visszavonta fellebbezését, és készségesen jelentkezett a sorozáson. (3) Hogy a főtisztségviselők minél előbb elutazhassanak provinciájukba, már június 1-jén megtartották a Latin Ünnepeket. Miután az ünnep véget ért, Gaius Lucretius praetor előreküldte mindazt, amire a hajóhadnak szüksége volt, majd elutazott Brundisiumba. (4) Gaius Sulpicius Galba praetor kapta a feladatot, hogy a consulok által szervezett hadseregeken kívül sorozzon be négy városi légiöt a szokasos gyalogos- és lovaslétszammal, és vezetéstikre välasszon a senatusból négy katonai zribunust, (5) a latin szövetségeseket pedig kötelezze 15 000 gya1 Kr, e. 182-178. 70