Oldal 62 [62]
értesüléseken nyugvó beszámolójából, (6) valamint azt, hogy a király Szamoth¬
rakén több napon át titkos tanácskozást folytatott a kis-ázsiai városok követsé¬
geivel. (7) A senatus elvárja — mondták neki -—, hogy a király ezekért a jogtalan¬
ságokért elégtételt adjon, és visszaadja a rómaiaknak és szövetségeseiknek mind¬
azt, amit a szerződés rendelkezései ellenére birtokában tart.
(8) A király erre először haragra gerjedt, és kemény hangon válaszolt. A ró¬
maiak szemére hányta kapzsiságukat és gőgjüket; méltatlankodott, hogy egyik
követség a másik után jön kifürkészni szavait és tetteit, mert elvárják, hogy ő
minden tettét és szavát az ő intésük és parancsuk szerint alakítsa. (9) Végül,
miután befejezte hosszas háborgását, visszarendelte őket másnapra azzal, hogy
írásban akarja megadni a választ. (10) Másnap átadott nekik egy iratot, amely¬
ben ez állt: Neki semmi köze az apjával kötött szerződéshez; nem azért tűrte,
hogy megújítsák, mert egyetért vele, hanem mert egy újonnan trónra lépett
királynak még mindent el kell tűrnie. (11) Ha új szerződést akarnak vele kötni,
először meg kell egyezniük a feltételekben. Ha hajlandóak egyenjogú felekként
megkötni vele a szerződést, ő is eldönti majd, mit tegyen, és nyilván ők is igye¬
keznek majd biztosítani saját államuk érdekeit. — (12) Ezzel kiviharzott, aztán
mindenkit elkezdtek kitessékelni a palotából.
Ekkor ők kijelentették, hogy felmondják a barátságot és szövetséget. A király
ennek hallatán haragra gerjedt, megállt, és tisztán, érthetően felszólította őket,
hogy három napon belül hagyják el birodalma területét. (13) Így indultak haza.
Sem ott-tartózkodásuk, sem távozásuk idején nem tapasztalták a legcsekélyebb
vendégszeretetet vagy jóindulatot sem.
Az atyák ezután a thesszáliai és aitól követeket hallgatták meg.
(14) A senatus — hogy minél hamarabb kiderüljön, kik lesznek az állam új
hadvezérei — úgy döntött, írnak a consuloknak, hogy amelyikük teheti, jöjjön
Rómába a főtisztségviselők megválasztására.
26.
(1) A consulok ebben az évben nemigen hajtottak végre említésre méltó csele¬
kedetet az állam érdekében. Úgy gondolták, jobb szolgálatot tesznek az államnak,
ha elfojtják és lecsillapítják az elkeseredett ligurok lázongását.
(2) Miközben mindenki a makedón háború kitörésére várt, az isszai követek
Gentiosz illír királyt is gyanúba keverték. Elpanaszolták, hogy végigpusztította
területüket, és hírül hozták azt is, hogy milyen bizalmas viszony van Makedónia
és Illíria királyai között: (3) közös terv alapján készülnek a rómaiak elleni há¬
borúra, Rómában pedig most is illír kémek tartózkodnak követség ürügyén,
akiket Perszeusz javaslatára küldtek ide, hogy értesüljenek a fejleményekről.
61