(8) Rammius félt, hogy ha nemet mond, ő lesz az első kísérleti alany; ezért
megígérte, hogy együttműködik, majd elutazott. De nem akart visszatérni Brun¬
disiumba, amíg nem találkozott Gaius Valeriusszal, aki a hírek szerint Khalkisz
közelében járt követségben. (9) Először neki jelentette a dolgot, majd felszólí¬
tására vele tartott Rómába. Itt bevezették a Curiába, ahol részletesen beszámolt
a történtekről.
18.
(1) Az Eumenésztôl szerzett értesüléseken kivül az 6 szavai is siettették Persze¬
usz ellenséggé nyilvánítását, mivel látták, hogy nemcsak szabályos háborúra
készül királyi fennhéjázással, de emellett semmiféle titkos gaztettől, orgyilkos¬
ságtól, méregkeveréstől sem riad vissza. (2) A häborü vezetését az üj consuloknak
tartották fenn. Rövid távon azonban úgy döntöttek: Gnaeus Sicinius praetor, aki
a polgárok és idegenek közti jogvitákat intézte, sorozzon katonákat, (3) ezeket
vigyék Brundisiumba, és minél előbb szállítsák át az épeiroszi Apollóniába, hogy
ott megszállják a tengerparti városokat, amelyek így a consulnak, aki majd a
makedón hadszínteret kapja, biztonságos kikötőhelyként szolgálnak majd, ahol
nyugodtan partra teheti csapatait.
(4) Eumenésznek a kockázatos és bonyolult gyógykezelés miatt jó ideig
Aiginán kellett időznie. Mihelyt egészségének kockáztatása nélkül tehette, Per¬
gamonba utazott, és mivel a régi gyűlölet mellett még Perszeusz legutóbbi gaz¬
tette is bőszítette, teljes erővel készült a háborúra. (5) Itt látogatták meg a Rómá¬
ból érkező követek, és gratuláltak neki, hogy megmenekült az életveszélyből.
(6) Mivel a makedón háborút a következő évre halasztották, és a többi praetor
is elutazott már provinciájába, Marcus Iunius és Spurius Lucretius, akik Hispá¬
nia két felét kapták provinciául, addig ostromolták a senazust kérésükkel, amíg
meg nem szavaztak nekik seregükhöz kiegészítésül 3000 gyalogost és 150 lovast
a római légiókba; (7) a szövetséges csapatokhoz pedig 5000 gyalogost és 300 1o¬
vast kellett kiállíttatniuk a szövetségesekkel. Ezek a csapatok hajóztak át His¬
pániába az új praetorokkal.
19.
(1) Ebben az évben, mivel a campaniai föld nagy része, amelyet megkülönböz¬
tetés nélkül mindenféle magánemberek vettek birtokukba, Postumius consul
felülvizsgálatának köszönhetően ismét állami tulajdonba került, Marcus Lucre¬
tius népíribunus törvényjavaslatot terjesztett elő, hogy a campaniai földet a
censorok adják ki haszonbérbe. (2) Ez ugyanis Capua elfoglalása után oly sok
éven át nem történt meg, hogy magánemberek kapzsisága vehette birtokába a
gazdátlan területet.