(2) Néhány nap múlva Perszeusz követeit fogadta a senafus. Mivel azonban
Eumenész király eleve ellenük hangolta nemcsak a hallgatóság fülét, de a szívét
is, a követek védekezése és könyörgése teljesen hatástalan maradt, (3) sőt Har¬
alosz, a követség vezetője még fel is ingerelt mindenkit kihívó magatartásával.
Így szólt: A király minden erejével igyekszik meggy6zni a senatust, hogy egyet¬
len szava vagy tette sem volt ellenséghez méltó, (4) de ha úgy látja, hogy a ró¬
maiak makacsul keresik a okot a háborúra, bátran megvédi magát. A hadisze¬
rencse mindenkié, és a háború végeredménye kiszámíthatatlan.
(5) Hellasz és Kis-Ázsia minden államát érdekelte, mit végeztek a senatusban
Perszeusz követei és Eumenész, és mivel úgy vélték, hogy a király odautazásának
hatására elkezdődik majd valami, a legtöbb város különböző ürügyekkel kö¬
veteket küldött Rómába. (6) Eljött a rhodosziak követsége is, amelynek veze¬
tője" biztos volt abban, hogy Eumenész az ő államukat is belekeverte Perszeusz
ellen felhozott vádjaiba. (7) Ezért pártfogók és vendégbarátok révén minden
módon igyekezett kieszközölni, hogy a senazus előtt vitába bocsátkozhasson
Eumenésszel. (8) Miután ezt nem tudta elérni, féktelen szókimondással támad¬
ta a királyt, hogy ő biztatta fel a lükiai népet a rhodosziak ellen, (9) és jobban
elnyomja Kis-Ázsiát, mint korábban Antiokhosz.
Honfitársai hangulatát jól tükröző beszéde, amelyet Kis- Ázsia népei is szí¬
vesen hallottak — Perszeusz ugyanis már itt is kezdett népszerűvé válni —, a
senatusban ellenérzést keltett, és nem használt sem neki magának, sem államá¬
nak. (10) Az Eumenész ellen folyó szervezkedés pedig csak növelte a rómaiak
jóindulatát iránta. Így aztán elhalmozták őt a megbecsülés minden jelével, és a
legnagyszerűbb ajándékokat kapta, köztük egy curudlisi széket és egy elefántcsont
jogart.
15.
(1) A követségek elbocsátása után Harpalosz már sietett is vissza Makedóniába,
ahogy csak tőle telt, és jelentette a királynak, hogy amikor hazaindult, a róma¬
iak még nem készültek ugyan a háborúra, (2) de olyan ellenséges hangulatban
voltak, hogy szemmel láthatóan nem fognak sokáig késlekedni. A király, nem
szólva arról, hogy maga is erre számított, már maga is kívánta a háború kitöré¬
sét, mert úgy érezte, most van ereje teljében. (3) Főleg Eumenész ellen acsarko¬
dott. Hogy a háborút az ő vére ontásával kezdje meg, megbízta a krétai Euand¬
roszt, a segédcsapatok vezérét és három, az efféle aljas szolgálatokban jártas
makedónt, hogy gyilkolják meg a királyt. Levelet küldött velük Praxó nevű
vendégbarátnőjének Delphoiba, aki tekintélye és vagyona miatt nagy tiszteletben
! A követség vezetőjének nevét tartalmazó rész szövegromlás miatt értelmezhetetlen.