Page 49 [49]
OCR
csapás elhárítására katonai hatalommal Apuliába küldték Gnaeus Sicinius kijelölt praezort, aki rengeteg embert gyűjtött össze, hogy összeszedjék a sáskákat a földekről, de még így is sok időbe telt a dolog. (9) A következő év elején, amelyben Gaius Popillius és Publius Aelius voltak a consulok [172], folytatódtak az előző évben kitört viszálykodások. (10) Az atyák azt akarták, hogy tűzzék napirendre a ligurok ügyét, és újítsák meg a senatus határozatát. Aelius consul elő is terjesztette volna az ügyet; Popillius azonban könyörgött tiszttársának és a senazusnak, hogy ne tegyék ezt fivérével, és nem csinált titkot abból, hogy meg fogja vétózni a határozatot. (11) Így tiszttársát visszakozásra bírta, viszont az atyák, akik most már mindkét consulra egyformán nehezteltek, kitartottak eredeti elhatározásuk mellett. Ezért amikor a hadszinterekröl targyaltak, és a consulok Makedóniát szerették volna kapni a Perszeusz ellen küszöbön álló háború miatt, a senatus mindkettdjiiknek Liguriát szavazta meg, (12) és kijelentették, hogy Makedóniát nem ítélik oda senkinek, ha Marcus Popillius ügyét eléjük nem terjesztik. Amikor aztán a consulok engedélyt kértek, hogy új seregeket sorozhassanak, vagy legalább a régieket kiegészíthessék, mindkét kérésük teljesítését megtagadták. (13) Amikor a praetorok kértek kiegészítést — Marcus Iunius Hispania Citeriorba, Spurius Lucretius pedig Ulteriorba —, ezt sem voltak hajlandóak teljesíteni. (14) Egyébként Gaius Licinius Crassusnak jutott a városbeliek, Gnaeus Siciniusnak az idegenek jogvitdinak intézése, Gaius Memmius kapta Siciliat, Spurius Cluvius pedig Sardiniät. (15) A consulok a történtek miatt megdühödtek a senazusra. Az elsö megfelelő napra kitűzték a Latin Ünnepeket, majd közölték, hogy elutaznak provinciájukba, és ezentúl egyáltalán nem foglalkoznak az állam ügyeivel, kivéve a provinciák kormányzását. 11. (1) Valerius Antias azt írja, az ő consulságuk idején érkezett Rómába követként Attalosz, Eumenész király öccse, hogy előadja Perszeusz elleni vádjait, és beszámoljon annak háborús készülődéséről. Több szerző — méghozzá éppen a szavahihetőbbek — évkönyvei szerint azonban maga Eumenész jött el. (2) Amikor tehát Eumenész Rómába érkezett, oly nagy tisztelettel fogadták, amilyenre nemcsak saját szolgálatai, hanem a római nép vele szembeni rendkívüli jótéteményei alapján is érdemesnek tartották őt, majd a praetor bevezette a senatus elé. (3) Itt azt mondta: nemcsak az a vágy hozta őt Rómába, hogy lássa az isteneket és embereket, akiknek jóvoltából ő most olyan helyzetben van, hogy ragyogóbbat kívánni sem merne, hanem személyesen akarta figyelmeztetni a senatust, hogy vágjon elébe Perszeusz próbálkozásainak. 48
