Seite 49 [49]
csapás elhárítására katonai hatalommal Apuliába küldték Gnaeus Sicinius ki¬
jelölt praezort, aki rengeteg embert gyűjtött össze, hogy összeszedjék a sáskákat
a földekről, de még így is sok időbe telt a dolog.
(9) A következő év elején, amelyben Gaius Popillius és Publius Aelius vol¬
tak a consulok [172], folytatódtak az előző évben kitört viszálykodások. (10)
Az atyák azt akarták, hogy tűzzék napirendre a ligurok ügyét, és újítsák meg
a senatus határozatát. Aelius consul elő is terjesztette volna az ügyet; Popillius
azonban könyörgött tiszttársának és a senazusnak, hogy ne tegyék ezt fivérével,
és nem csinált titkot abból, hogy meg fogja vétózni a határozatot. (11) Így
tiszttársát visszakozásra bírta, viszont az atyák, akik most már mindkét consulra
egyformán nehezteltek, kitartottak eredeti elhatározásuk mellett. Ezért amikor
a hadszinterekröl targyaltak, és a consulok Makedóniát szerették volna kapni a
Perszeusz ellen küszöbön álló háború miatt, a senatus mindkettdjiiknek Liguri¬
át szavazta meg, (12) és kijelentették, hogy Makedóniát nem ítélik oda senki¬
nek, ha Marcus Popillius ügyét eléjük nem terjesztik. Amikor aztán a consulok
engedélyt kértek, hogy új seregeket sorozhassanak, vagy legalább a régieket
kiegészíthessék, mindkét kérésük teljesítését megtagadták. (13) Amikor a prae¬
torok kértek kiegészítést — Marcus Iunius Hispania Citeriorba, Spurius Lucretius
pedig Ulteriorba —, ezt sem voltak hajlandóak teljesíteni. (14) Egyébként Gaius
Licinius Crassusnak jutott a városbeliek, Gnaeus Siciniusnak az idegenek jog¬
vitdinak intézése, Gaius Memmius kapta Siciliat, Spurius Cluvius pedig Sar¬
diniät.
(15) A consulok a történtek miatt megdühödtek a senazusra. Az elsö megfe¬
lelő napra kitűzték a Latin Ünnepeket, majd közölték, hogy elutaznak provin¬
ciájukba, és ezentúl egyáltalán nem foglalkoznak az állam ügyeivel, kivéve a
provinciák kormányzását.
11.
(1) Valerius Antias azt írja, az ő consulságuk idején érkezett Rómába követként
Attalosz, Eumenész király öccse, hogy előadja Perszeusz elleni vádjait, és beszá¬
moljon annak háborús készülődéséről. Több szerző — méghozzá éppen a szava¬
hihetőbbek — évkönyvei szerint azonban maga Eumenész jött el.
(2) Amikor tehát Eumenész Rómába érkezett, oly nagy tisztelettel fogadták,
amilyenre nemcsak saját szolgálatai, hanem a római nép vele szembeni rendkí¬
vüli jótéteményei alapján is érdemesnek tartották őt, majd a praetor bevezette a
senatus elé. (3) Itt azt mondta: nemcsak az a vágy hozta őt Rómába, hogy lássa
az isteneket és embereket, akiknek jóvoltából ő most olyan helyzetben van, hogy
ragyogóbbat kívánni sem merne, hanem személyesen akarta figyelmeztetni a
senatust, hogy vágjon elébe Perszeusz próbálkozásainak.
48