OCR
Ezzel egyidőben Marcus Marcellus Delphoiban az aitólok ügyét vizsgálta ki, akik ugyanolyan gyűlölködéssel adták elő álláspontjukat, mint ahogy háborút vívtak egymás ellen. (11) Amikor látta, hogy mindkét fél milyen meggondolatlan vakmerőséggel folytatja a vitát, döntésében egyiket sem akarta felmenteni a felelősség alól, sem elmarasztalni. Mindkettőt egyaránt arra kérte, hogy hagyjanak fel a háborúval, felejtsék el a múltban történteket, és vessenek véget a viszálykodásnak. (12) Kiengesztelődésük őszinteségének bizonyságául túszokat adtak egymásnak, és megegyeztek, hogy ezek tartózkodási helyéül Korinthoszt jelölik ki. 6. (1) Marcellus Delphoiböl, az aitölok gyüleseröl ätkelt a Peloponn&szoszra, < Aigionba,> ahovä mär elöre összehivta az akhäjok gyüleset. (2) Itt azzal, hogy megdicsérte az akháj szövetséget, amiért ilyen állhatatosan ragaszkodik korábbi határozatához," amellyel kitiltotta területéről a makedón királyokat, világosan hangot adott a rómaiak Perszeusz iránti gyűlöletének. (3) Ennek kirobbanását siettette az is, hogy Eumenész király Rómába érkezett egy írásbeli tájékoztatóval, amelyet Perszeusz háborús készülődéseiről állított össze mindenre kiterjedő hírszerző tevékenysége nyomán. (4) Ekkortájt öt követet küldtek a királyhoz, hogy tájékozódjanak a makedóniai helyzetről. Ezután el kellett menniük Alexandriába Ptolemaioszhoz is, hogy megújítsák vele a barátságot. (5) A követség tagjai Gaius Valerius, Gnaeus Lutatius Cerco, Ouintus Baebius Sulca, Marcus Cornelius Mammula és Marcus Caecilius Denter voltak. (6) Ekkoriban követek érkeztek Antiokhosz királytól is. Vezetőjük, Apollóniosz, miután a senatus elé vezették, számos jogos mentséggel igazolta a királyt, amiért késve fizeti be a hadisarcot.? (7) Ő elhozta a teljes összeget — mondta —, mert a király semmi más engedményt nem kér, mint időbelit; (8) ezenkívül összesen 500 font súlyú aranyedényeket hozott ajándékba. A király azt kéri, hogy újítsák meg vele is az apjával kötött szövetséget és barátságot; a római nép követeljen tőle bármit, amit egy hű és derék szövetséges királytól meg lehet követelni, ő soha nem fogja elmulasztani kötelessége teljesítését. (9) A senazus oly nagy megbecsülést mutatott iránta római tartózkodása idején, az ifjúság pedig 1 Vö. XLI. 23. 1. ? Az utolsó részlet kifizetése 176-ban lett volna esedékes. A késés oka valószínűleg a 175ös év többszöri uralomváltása volt, amelynek végén maga Antiokhosz Epiphanész trónra került. 44