Ezzel egyidőben Marcus Marcellus Delphoiban az aitólok ügyét vizsgálta ki,
akik ugyanolyan gyűlölködéssel adták elő álláspontjukat, mint ahogy háborút
vívtak egymás ellen. (11) Amikor látta, hogy mindkét fél milyen meggondolat¬
lan vakmerőséggel folytatja a vitát, döntésében egyiket sem akarta felmenteni a
felelősség alól, sem elmarasztalni. Mindkettőt egyaránt arra kérte, hogy hagy¬
janak fel a háborúval, felejtsék el a múltban történteket, és vessenek véget a vi¬
szálykodásnak. (12) Kiengesztelődésük őszinteségének bizonyságául túszokat
adtak egymásnak, és megegyeztek, hogy ezek tartózkodási helyéül Korinthoszt
jelölik ki.
6.
(1) Marcellus Delphoiböl, az aitölok gyüleseröl ätkelt a Peloponn&szoszra, < Aigi¬
onba,> ahovä mär elöre összehivta az akhäjok gyüleset. (2) Itt azzal, hogy meg¬
dicsérte az akháj szövetséget, amiért ilyen állhatatosan ragaszkodik korábbi
határozatához," amellyel kitiltotta területéről a makedón királyokat, világosan
hangot adott a rómaiak Perszeusz iránti gyűlöletének. (3) Ennek kirobbanását
siettette az is, hogy Eumenész király Rómába érkezett egy írásbeli tájékoztató¬
val, amelyet Perszeusz háborús készülődéseiről állított össze mindenre kiterjedő
hírszerző tevékenysége nyomán.
(4) Ekkortájt öt követet küldtek a királyhoz, hogy tájékozódjanak a make¬
dóniai helyzetről. Ezután el kellett menniük Alexandriába Ptolemaioszhoz is,
hogy megújítsák vele a barátságot. (5) A követség tagjai Gaius Valerius, Gnaeus
Lutatius Cerco, Ouintus Baebius Sulca, Marcus Cornelius Mammula és Marcus
Caecilius Denter voltak.
(6) Ekkoriban követek érkeztek Antiokhosz királytól is. Vezetőjük, Apolló¬
niosz, miután a senatus elé vezették, számos jogos mentséggel igazolta a királyt,
amiért késve fizeti be a hadisarcot.? (7) Ő elhozta a teljes összeget — mondta —,
mert a király semmi más engedményt nem kér, mint időbelit; (8) ezenkívül
összesen 500 font súlyú aranyedényeket hozott ajándékba. A király azt kéri, hogy
újítsák meg vele is az apjával kötött szövetséget és barátságot; a római nép kö¬
veteljen tőle bármit, amit egy hű és derék szövetséges királytól meg lehet köve¬
telni, ő soha nem fogja elmulasztani kötelessége teljesítését. (9) A senazus oly
nagy megbecsülést mutatott iránta római tartózkodása idején, az ifjúság pedig
1 Vö. XLI. 23. 1.
? Az utolsó részlet kifizetése 176-ban lett volna esedékes. A késés oka valószínűleg a 175¬
ös év többszöri uralomváltása volt, amelynek végén maga Antiokhosz Epiphanész trónra
került.