Page 35 [35]
OCR
király halála után. . .. hogy miközben a római hajóhad Kenkhreainál horgonyzott, a consul pedig Elateiában állomásozott seregével, mi három napon át tanácskoztunk a gyűlésen, hogy a rómaiakhoz vagy Philipposz királyhoz csatlakozzunk-e.! (14) Még ha a rómaiak közelsége miatti félelem nem befolyásolta is elhatározásunkat, mégiscsak volt valami oka annak, hogy tanácskozásunk oly hosszúra nyúlt. Ez pedig nem volt más, mint a makedónokkal régóta meglévő kapcsolataink és királyaik nekünk tett régi nagy szolgálatai? (15) Hassanak hát ezek az okok most, ha nem is azért, hogy mi legyünk a legjobb barátaik, de legalább ne legyünk a legádázabb ellenségük! Ne tegyünk úgy, Kallikratész, mintha olyasmiről lenne szó, amiről nincs. Senki sem javasolja új szövetség vagy szerződés megfogalmazását, amellyel meggondolatlanul elköteleznénk magunkat. (16) Csak annyi kapcsolat legyen köztünk, hogy átadhassuk és visszakérhessük, ami jár, nehogy miközben kitiltjuk őket területünkről, magunkat is kitiltsuk az ő birodalmukból, amely így tárt karokkal várja elszökdöső rabszolgáinkat. (17) Mennyiben irányul ez a rómaiakkal kötött szerződés ellen? Miért tekintjük nagy és gyanús ügynek ezt az apró és egyértelmű dolgot? (18) Miért csapunk fölösleges lármát körülötte? Miért tüntetünk fel másokat gyanús és gyűlöletes színben, csak hogy alkalmunk legyen a rómaiaknak hízelegni? Ha kitör a háború, maga Perszeusz sem kételkedhet abban, hogy mi a rómaiak mellett fogunk állni; de amíg béke van, ha nem szüntetjük is meg a gyűlölködést, legalább függesszük fel! (19) Beszédével ugyanazok értettek egyet, akik a király levelét is helyesléssel fogadták. A vezetők viszont felháborodtak azon, hogy Perszeusz a végén egy néhány soros levéllel eléri, amit akar, holott ezért még egy követséget sem tartott érdemesnek elküldeni, így a határozathozatalt elhalasztották. (20) A király később, amikor az akháj szövetség Megalépoliszban gyűlésezett, követeket is küldött hozzájuk, de akik féltek, hogy megsértik a rómaiakat, elérték, hogy ne fogadja őket a gyűlés. 25. (1) Ebben az időben az aitólok eszeveszettségükben egymást kezdték ölni," és úgy látszott, előbb-utóbb hírmondó sem marad népükből. (2) Aztán belefáradtak: mindkét fél követeket küldött Rómába, és egymással is tárgyalni kezdtek a 1 Vö. XXXIL 19-22. ? Antigonosz Dószón Kr. e. 222-ben támogatta az akhájokat Kleomenész spártai türannosszal szemben. 3 Az ellentét továbbra is a makedónokat és a rómaiakat támogató érdekcsoportok között feszült, amelyek most már a gazdasági hatalmat is igyekeztek a maguk kezébe kaparintani. 34
