Page 32 [32]
vonulni, még követeket és leveleket is küldött mindenhová azzal a kéréssel, hogy
ne gondoljanak többé egykori nézeteltéréseikre apjával szemben; nem voltak
azok annyira súlyosak, hogy ne rendezhessék, sőt ne kelljen rendezniük vele
őket. (8) Nála tiszta lappal indulnak, hogy őszinte barátságot kössenek vele.
Elsősorban az akháj néppel való kibékülésnek kereste a módját.
23.
(1) Ez volt az egyetlen népszövetség egész Hellaszban, az athéni államot nem
számítva, amely haragjában odáig ment, hogy megtiltotta a makedónoknak
határai átlépését.! (2) Így Makedónia lett az Akhaiából megszökött rabszolgák
menedékhelye, mert miután az akhájok kitiltották területükről a makedónokat,
maguk sem merték átlépni az ő országuk határát.
(3) Amikor ez Perszeusznak eszébe jutott, az összes szökevényt elfogatta, és
levelet küldött ... De a jövőben nekik is ki kell találniuk valamit, hogy a rab¬
szolgák ilyen elszökdösése ne ismétlődjön meg.
(4) Amikor Xenarkhosz sztratégosz, aki szerette volna elnyerni a király sze¬
mélyes jóindulatát, felolvasta a levelet, a sorok hangnemét a legtöbben mérsé¬
keltnek és barátságosnak találták — főként azok, akik most várakozásuk ellené¬
re visszakaphatták volna rabszolgáikat. (5) Kallikratész azonban, egyike azoknak,
akik úgy gondolták, népük megmaradása a rómaiakkal kötött szövetség mara¬
déktalan megtartásától függ, a következőket mondta:
, Egyesek úgy vélekednek, akhájok, hogy a szóban forgó ügy apróság csupán,
vagy legfeljebb közepes jelentőségű. (6) Nekem azonban meggyőződésem, hogy
ez a dolog, amelyről most döntést hozunk - sőt bizonyos szempontból már meg
is hoztuk —, a legnagyobbak és legsúlyosabbak közé tartozik. Noha még mindig
érvényben van határozatunk, amellyel kitiltottuk területünkről a makedónokat
és királyaikat, (7) méghozzá azért, hogy megakadályozzuk a királyok követeinek,
hírnökeinek jövetelét, akik egyikünk-másikunk lelkiismeretét megkörnyékez¬
hetik, most mégis mintegy a távollévő király szónoklatát hallgatjuk, sőt — isten
ments! — még helyeseljük is szavait.
(8) Míg a vadállatok általában elutasítják és elkerülik a számukra kitett csal¬
étket, mi egy apró szívesség látszatától elvakulva ráharapunk a csalira, és abban
a reményben, hogy visszakapjuk hitvány, olcsó rabszolgáinkat, eltűrjük, hogy
saját szabadságunkat aláássák és veszélyeztessék. (9) Hisz ki ne venné észre, hogy
a király szövetkezni akar velünk, ez pedig a rómaiakkal kötött, létünket bizto¬
sító szerződés megsértéséhez vezetne? Hacsak nem kételkedik abban valaki,
hogy a rómaiak és Perszeusz között elkerülhetetlen a háború, és hogy amire
! Az athéniak Kr. e. 200-ban, az akhájok talán 198-ban határoztak így.
31