OCR
Saturnus szentélye fölött világos nappal a derűs égen szivárvány feszült; (13) egyszerre három nap ragyogott fel, és még aznap éjjel több tűzcsóva suhant át az égen. A lanuviumiak és a caerebeliek azt állították, hogy városukban egy sörényes, aranypettyes kígyó tűnt fel. Egybehangzó híradások szerint Campania földjén megszólalt egy marha. 22. (1) Június 5-én! visszaérkeztek Afrikából a követek, akik előbb Massinissa királlyal találkoztak, majd Karthágóban jártak. A Karthágóban történt eseményekről sokkal megbízhatóbb hírekkel szolgált nekik a király, mint maguk a karthágóiak. (2) De most már biztosan állíthatták, hogy Perszeusz királytól követek érkeztek Karthágóba, akiket az államtanács éjszaka fogadott Aesculapius? szentélyében. Azt pedig, hogy Karthágóból követeket küldtek Makedóniába, a király is állította, de a karthágóiaknak sem sikerült elég következetesen letagadni. (3) A senatus úgy döntött, hogy Makedóniába is követséget küld. Három embert küldtek el: Gaius Laeliust, Marcus Valerius Messallát és Sextus Digitiust. (4) Perszeusz akkoriban, mivel a dolopszok közül egyesek megtagadták az engedelmességet, és vitás ügyeikkel a király helyett a rómaiakhoz fordultak," felkerekedett seregével, és az egész népet hatalma és fennhatósága alá kényszerítette. (5) Ezután átkelt az Oité-hegységen, és bizonyos vallási aggályok hatására Delphoiba ment, hogy felkeresse a jósdát. Azzal, hogy egyszer csak megjelent Hellasz kellős közepén, nemcsak a szomszédos városokban keltett nagy rémületet, de még Kis-Ázsiába, Eumenész királyhoz is megvitték a futárok a nyugtalanító hírt. (6) Mindössze három napot időzött Delphoiban, majd Akhaia Phthiótiszon és Ihesszálián keresztül, anélkül hogy rablást vagy jogtalanságot követett volna el a vidékeken, ahol áthaladt, visszatért birodalmába. (7) Nem érte be annyival, hogy azokat a népeket megnyerje magának, amelyeknek a területén át akart ! A dátum nem egyértelmű kézirati olvasaton, hanem Sigonius szövegjavításán alapul. A javításhoz azonban kétség férhet, mert Livius általában nem ad meg dátumot a követjárások ismertetésénél. ? Livius gyakran jelzi római fogalmakkal más népek állami, vallási szokásait, intézményeit is. Itt valószínűleg Esmun pun gyógyító istenségről van szó. > A dolopszokat 196-ban szabadnak nyilvánították (XXXIII. 34. 6), majd később ismét Philipposz uralma alá kerültek, aztán az aitólokhoz pártoltak (XXXVIII. 3. 5). 185-ben már ismét makedón uralom alatt voltak. 174-ben fellázadtak, és megölték Euphranórt, Perszeusz helytartóját. A rómaiak közvetítőkként való bevonására azonban már nem maradt idejük. 30