Oldal 31 [31]
Saturnus szentélye fölött világos nappal a derűs égen szivárvány feszült; (13)
egyszerre három nap ragyogott fel, és még aznap éjjel több tűzcsóva suhant át
az égen. A lanuviumiak és a caerebeliek azt állították, hogy városukban egy
sörényes, aranypettyes kígyó tűnt fel. Egybehangzó híradások szerint Campania
földjén megszólalt egy marha.
22.
(1) Június 5-én! visszaérkeztek Afrikából a követek, akik előbb Massinissa ki¬
rállyal találkoztak, majd Karthágóban jártak. A Karthágóban történt esemé¬
nyekről sokkal megbízhatóbb hírekkel szolgált nekik a király, mint maguk a
karthágóiak. (2) De most már biztosan állíthatták, hogy Perszeusz királytól
követek érkeztek Karthágóba, akiket az államtanács éjszaka fogadott Aescula¬
pius? szentélyében. Azt pedig, hogy Karthágóból követeket küldtek Makedóni¬
ába, a király is állította, de a karthágóiaknak sem sikerült elég következetesen
letagadni. (3) A senatus úgy döntött, hogy Makedóniába is követséget küld.
Három embert küldtek el: Gaius Laeliust, Marcus Valerius Messallát és Sextus
Digitiust.
(4) Perszeusz akkoriban, mivel a dolopszok közül egyesek megtagadták az
engedelmességet, és vitás ügyeikkel a király helyett a rómaiakhoz fordultak,"
felkerekedett seregével, és az egész népet hatalma és fennhatósága alá kénysze¬
rítette. (5) Ezután átkelt az Oité-hegységen, és bizonyos vallási aggályok hatá¬
sára Delphoiba ment, hogy felkeresse a jósdát. Azzal, hogy egyszer csak meg¬
jelent Hellasz kellős közepén, nemcsak a szomszédos városokban keltett nagy
rémületet, de még Kis-Ázsiába, Eumenész királyhoz is megvitték a futárok a
nyugtalanító hírt.
(6) Mindössze három napot időzött Delphoiban, majd Akhaia Phthiótiszon
és Ihesszálián keresztül, anélkül hogy rablást vagy jogtalanságot követett volna
el a vidékeken, ahol áthaladt, visszatért birodalmába. (7) Nem érte be annyival,
hogy azokat a népeket megnyerje magának, amelyeknek a területén át akart
! A dátum nem egyértelmű kézirati olvasaton, hanem Sigonius szövegjavításán alapul.
A javításhoz azonban kétség férhet, mert Livius általában nem ad meg dátumot a követ¬
járások ismertetésénél.
? Livius gyakran jelzi római fogalmakkal más népek állami, vallási szokásait, intézményeit
is. Itt valószínűleg Esmun pun gyógyító istenségről van szó.
> A dolopszokat 196-ban szabadnak nyilvánították (XXXIII. 34. 6), majd később ismét
Philipposz uralma alá kerültek, aztán az aitólokhoz pártoltak (XXXVIII. 3. 5). 185-ben
már ismét makedón uralom alatt voltak. 174-ben fellázadtak, és megölték Euphranórt,
Perszeusz helytartóját. A rómaiak közvetítőkként való bevonására azonban már nem
maradt idejük.
30