20.
(1) ... római: szokás szerint elefántcsont széken ülve törvénykezett és döntött
mindenféle tyúkperben. (2) Miközben a legkülönbözőbb életformák között
csapongott, annyira nem kötődött lélekben egy élethelyzethez sem, hogy sem ő
maga, sem más nem volt vele tisztában, miféle ember is voltaképpen. (3) Bará¬
taihoz nem is szólt, de alig ismert emberekre barátságosan rámosolygott. Ki¬
egyensúlyozatlan bőkezűségével egyaránt gúnyt űzött magából és másokból:
magas állású embereknek, akik igen nagyra tartották magukat, gyerekeknek való,
például evéssel vagy játékkal kapcsolatos ajándékokat adott, másokat viszont
gazdaggá tett, noha semmit nem vártak tőle. (4) Ezért egyesek úgy vélték, maga
sem tudja, mit akar, mások azt mondták, ez valami együgyű játék, megint mások
egyértelműen őrültnek tartották.
(5) Két nagy és tiszteletre méltó dologban viszont valóban királyi lelkületet
tanúsított: a városok fejlesztésében és az istenek tiszteletében. (6) Az arkadiai
Megalépolisz lakóinak megígérte, hogy városukat fallal véteti körül, és a költ¬
ségek nagy részét valóban ő állta. Tegeában nagyszerű színházat kezdett épít¬
tetni márványból. (7) Küzikoszban a $rütaneionban — ez a város középpontja,
ahol az arra érdemesek állami étkeztetésben részesülnek — egy asztalt aranyedé¬
nyekkel látott el. A rhodosziaknak nem egyetlen különleges ajándékot adott,
hanem mindenfélét, amire éppen szükségük volt.
(8) Az istenekkel szembeni bőkezűségére ékes példa akár az olümposzi Zeusz
athéni szentélye is, az egyetlen a földkerekségen, amelyet az isten nagyságához
méreteztek. (9) Déloszt is pompás oltárokkal és szobrok tömegével ékesítette,
Antiokheiában pedig a Capitoliumi Iuppiternek emelt pompás szentélyt, amely¬
nek nemcsak a kazettás mennyezete volt bearanyozva, de a falát is végig arany¬
lemezek borították. Egyéb helyeken is sok szentély építésére tett ígéretet, de
ezeket nem tudta befejezni, mert nagyon rövid ideig uralkodott.?