Seite 25 [25]
18.
(1) Amikor Gaius Claudius megérkezett, az ellenség — mert nem felejtette el,
hogy ez a hadvezér győzte le és futamította meg nemrég a Scultenna folyónál!
— elhatározta, hogy mivel egyszer már eredménytelenül vette fel a harcot, most
inkább a terep oltalmában bízva fog védekezni, mint fegyveres erővel, ezért
megszállta a Halál-hegyet? és a Ballistát, és ott körbefalazta magát. (2) Egyese¬
ken, akik késve hagyták el falvaikat, rajtaütöttek a rómaiak, és mintegy 1500-at
megöltek közülük. (3) A többiek a hegyekben húzódtak meg, de szorult hely¬
zetükben sem engedtek velük született vadságukból: a Mutinában ejtett zsák¬
mányon töltötték ki dühüket. A foglyokat iszonyú kínzások között gyilkolták
le, a jószágokat pedig szentélyeikben inkább lemészárolták, mint előírásszerűen
feláldozták. (4) Amikor az élőlények vérének ontásával már beteltek, kiaggatták"
a falakra az élettelen tárgyakat: mindenféle edényt, amelyek pedig inkább hasz¬
nálatra, mint a szem gyönyörködtetésére készültek.
(5) Quintus Petillius consu/, nehogy nélkile fejezzék be a haborit, levelet irt
Gaius Claudiusnak, hogy seregével jöjjön el hozzá Galliába, ő a Sovány Mező¬
kön vár majd rá. (6) Claudius, mihelyt megkapta a levelet, felszedte a sátorfáját
Liguriäböl, és a Sovány Mezőknél átadta seregét a consulnak. (7) Néhány nap
múlva megérkezett ide a masik consul, Gaius Valerius is. Itt megosztoztak a
csapatokon, és mielőtt elváltak volna, közösen megszemlélték a sereget. Ezután,
mivel ketten kétfelől akarták megtámadni az ellenséget, sorsot húztak, hogy
melyikük melyik irányba induljon. (8) Egyértelmű volt, hogy Valerius a jósjelkérés
szabályainak megfelelően vett részt a sorsolásban, mert a megszentelt területen
állt. Petillius esetében azonban hiba történt, mint később az augurok szakvéle¬
ményéből kiderült: a szent területen kívül állva dobta be jelét az urnába, és azt
vitték be a szent helyre, míg ő maga kívül maradt.
(9) Ezután elindultak, ketten kétfelé. Petillius a Ballista és a Halál-hegy
csúcsát összekötő, folytonos hegygerinccel szemben ütötte fel táborát. (10)
Amikor itt gyűlésbe hívta katonáit, és buzdító beszédet intézett hozzájuk, állí¬
tólag egy előjelértékű kijelentést tett, bele sem gondolva szavai kétértelműségé¬
1 V6. XLI. 12. 7-10.
? A XL. 41. 2-ben említett Letus. A latin l/ezum szó jelentése halál, méghozzá általában
erőszakos halál. Mivel a két szó ragozása majdnem teljesen egybeesik, a hegy neve óha¬
tatlanul felidézte a latin beszélő tudatában a halál képzetét — ezen alapul a későbbiekben
leírt előjel.
: Sok szövegkiadás a jelen fordítás alapjául szolgáló adfigunz olvasat helyett Sigonius
szövegjavítását (adfligunt) fogadja el, amely szerint a ligurok a zsákmányolt edényeket
nem hivalkodásra használták, hanem szétverték a falon.
24