OCR
nyerte el polgárjogát, ene számítson római polgárnak:. A senatus teljesítette kérésüket. 9. (1) A consuloknak ezután a két hadszínteret, Sardiniát és Isztriát jelölték ki működési területül. (2) Úgy rendelkeztek, hogy Sardinia számára két 5200 gyalogosból és 300 lovasból álló légiót, valamint 12 000 latin és szövetséges gyalogost és 600 lovast kell besorozni, és a consul tiz ôtevezésoros hajôt is magäval vihet a hajóépítő műhelyekből, ha akar. (3) Isztria számára ugyanennyi gyalogost és lovast szavaztak meg. A consulokat arra is utasították, hogy küldjenek Hispániába Marcus Titiniusnak egy légiót 300 lovassal, továbbá 5000 szövetséges gyalogossal és 250 lovassal együtt. (4) Mielött a consulok kisorsoltäk volna a hadszintereket, csodajelekröl erkeztek jelentések. (5) Crustumerium környékén egy kő hullott le az égből Mars ligetébe; Róma környékén egy végtagok nélküli kisfiú jött a világra, és láttak egy négylábú kígyót; Capuában a forumon több épületet villámcsapás ért; Puteoliban két hajót villámcsapás égetett hamuvá. (6) A hírül hozott csodajelekre ráadásként egy üldözött farkas fényes nappal beszaladt Rómába a Porta Collinán át, és miközben többen nagy lármával kergették, a Porta Esguilinán át távozott. (7) A csodajelek elhárítására a consulok kifejlett jószágokat áldoztak, és egynapos könyörgést tartottak az összes isten vánkosa előtt. (8) Miután a szertartásokat előírás szerint elvégezték, kisorsolták a hadszíntereket: Claudiusnak jutott Isztria, Semproniusnak Sardinia. (9) Ezután Gaius Claudius a senatus hatärozata alapjän törvenyjavaslatot szavaztatott meg a szôvetségesek ügyében,' és rendeletben közhirre tette, hogy azok a latin szövetségesek, akik vagy akiknek elődei Marcus Claudius és Titus Ouinctius censorok idejében [189] vagy azóta a latin szövetségesek között estek át a vagyonbecslésen, november 1-jéig mindannyian kötelesek visszatérni városukba. (10) Lucius Mummius praetort biztäk meg azzal, hogy indítson vizsgálatot azok ellen, akik ezt elmulasztják. A törvényt és a consu/ rendeletét a következő senazusi határozattal egészítették ki: (11) ha egy jelenlegi cvagy jövöbeni> dictator, consul, interrex, censor vagy praetor előtt érvényesítik egy rabszolga szabadságigényét,? a felszabadítónak meg kell esküdnie, hogy nem pol! A senatus lényegében úgy intézkedett, mint a latinok korábbi hasonló panasza esetében. ? A rabszolgák felszabadításának egyik rítusa szerint — elsősorban jogtalanul rabszolgasorba kerültek esetében — a gazdával és a szolgával együtt egy harmadik fél is megjelent az illetékes tisztségviselő előtt, aki nyilatkozott arról, hogy a szóban forgó rabszolga valójában szabad ember. Ha ezt a gazda elismerte, a rabszolga felszabadult. 16