Page 17 [17]
nyerte el polgárjogát, ene számítson római polgárnak:. A senatus teljesítette
kérésüket.
9.
(1) A consuloknak ezután a két hadszínteret, Sardiniát és Isztriát jelölték ki
működési területül. (2) Úgy rendelkeztek, hogy Sardinia számára két 5200 gya¬
logosból és 300 lovasból álló légiót, valamint 12 000 latin és szövetséges gyalo¬
gost és 600 lovast kell besorozni, és a consul tiz ôtevezésoros hajôt is magäval
vihet a hajóépítő műhelyekből, ha akar. (3) Isztria számára ugyanennyi gyalogost
és lovast szavaztak meg. A consulokat arra is utasították, hogy küldjenek Hispá¬
niába Marcus Titiniusnak egy légiót 300 lovassal, továbbá 5000 szövetséges
gyalogossal és 250 lovassal együtt.
(4) Mielött a consulok kisorsoltäk volna a hadszintereket, csodajelekröl erkez¬
tek jelentések. (5) Crustumerium környékén egy kő hullott le az égből Mars
ligetébe; Róma környékén egy végtagok nélküli kisfiú jött a világra, és láttak egy
négylábú kígyót; Capuában a forumon több épületet villámcsapás ért; Puteoliban
két hajót villámcsapás égetett hamuvá. (6) A hírül hozott csodajelekre ráadásként
egy üldözött farkas fényes nappal beszaladt Rómába a Porta Collinán át, és
miközben többen nagy lármával kergették, a Porta Esguilinán át távozott. (7)
A csodajelek elhárítására a consulok kifejlett jószágokat áldoztak, és egynapos
könyörgést tartottak az összes isten vánkosa előtt. (8) Miután a szertartásokat
előírás szerint elvégezték, kisorsolták a hadszíntereket: Claudiusnak jutott Iszt¬
ria, Semproniusnak Sardinia.
(9) Ezután Gaius Claudius a senatus hatärozata alapjän törvenyjavaslatot
szavaztatott meg a szôvetségesek ügyében,' és rendeletben közhirre tette, hogy
azok a latin szövetségesek, akik vagy akiknek elődei Marcus Claudius és Titus
Ouinctius censorok idejében [189] vagy azóta a latin szövetségesek között estek
át a vagyonbecslésen, november 1-jéig mindannyian kötelesek visszatérni vá¬
rosukba. (10) Lucius Mummius praetort biztäk meg azzal, hogy indítson vizs¬
gálatot azok ellen, akik ezt elmulasztják. A törvényt és a consu/ rendeletét a
következő senazusi határozattal egészítették ki: (11) ha egy jelenlegi cvagy jö¬
vöbeni> dictator, consul, interrex, censor vagy praetor előtt érvényesítik egy rab¬
szolga szabadságigényét,? a felszabadítónak meg kell esküdnie, hogy nem pol¬
! A senatus lényegében úgy intézkedett, mint a latinok korábbi hasonló panasza esetében.
? A rabszolgák felszabadításának egyik rítusa szerint — elsősorban jogtalanul rabszolgasorba
kerültek esetében — a gazdával és a szolgával együtt egy harmadik fél is megjelent az
illetékes tisztségviselő előtt, aki nyilatkozott arról, hogy a szóban forgó rabszolga valójában
szabad ember. Ha ezt a gazda elismerte, a rabszolga felszabadult.
16