Page 12 [12]
OCR
sza a jelvényhordozókat. Mégis előttük ért oda a consul és a tenger mellől viszszatérő csapatok. (9) Lucius Atius, a II. légió első ériounusa nemcsak buzdította a katonákat, hanem arra is felhívta a figyelmüket, (10) hogy ha a győztes isztriaiaknak feltett szándékuk volna fegyverrel megtartani a fegyverrel elfoglalt tábort, először is a tengerig üldözték volna a táborából kiűzött ellenséget, másodszor legalább előőrsöket rendeltek volna a sáncok elé. Mivel azonban nem így történt — mondta —, valószínűleg épp részeg álmukat alusszák. 4. (1) Atius ekkor parancsot adott jelvényhordozójának, a hősiességéről közismert Aulus Baeculoniusnak, hogy induljon előre a hadijelvénnyel. (2) Erre ő azt válaszolta, hogy kövessék csak őt, majd gondoskodik a megfelelő gyorsaságról — azzal nekiveselkedett, és átdobta a hadijelvényt a sáncon." Elsőnek ő hatolt be a tábor kapuján. (3) A másik irányból megérkezett a lovassággal Titus és Gaius Aelius, a III. légió katonai zribunusai. Közvetlenül utánuk megjöttek azok is, akik kettesével ültek a málhás állatokon, majd a consu/ is összes csapatával. (4) Az isztriaiak közül csak néhányan kaptak észbe és menekültek el, akik nem itták le magukat annyira; a többit álmában érte a halál. A rómaiak az összes holmijukat visszaszerezték, nem számítva az elfogyasztott ételt és bort. (5) Még a táborban hátrahagyott gyengélkedő katonák is fegyvert ragadtak, amikor észrevették, hogy bajtársaik behatoltak a sáncon, és bekapcsolódtak a nagy vérfürdőbe. (6) Mindnyájuk közül kitűnt hősiességével Gaius Popillius lovag, melléknevén Sabellus, akit sebesült lába miatt hagytak hátra: ő ölte meg a legtöbb ellenséges katonát. (7) A rómaiak mintegy 8000 isztriait vágtak le, és egyetlen foglyot sem ejtettek, mivel dühükben és felháborodásukban a zsákmányolás eszükbe sem jutott. A lakoma után még kapatos isztriai fejedelmet azonban emberei gyorsan felrakták egy lóra, így sikerült elmenekülnie. (8) A győztesek közül 237-en estek el, többségük a hajnali menekülés, nem pedig a tábor visszafoglalása idején. 5. (1) Úgy alakult, hogy két aguileiai polgár, Gnaeus és Lucius Gavillius Novellus mit sem sejtve éppen akkor érkezett a táborhoz egy élelmiszer-szállítmánnyal, amikor az az isztriaiak kezén volt. (2) Otthagyták a szállítmányt, visszamenekültek Aguileiába, és híreszteléseik nyomán nemcsak a városban, de néhány nap ! A katonák harcra buzdításának ez az extrém módja több helyütt előfordul Liviusnál: III. 70. 10-11 (lásd a hozzá fűzött jegyzetet), VI. 8. 3, XXV. 14. 7; XXXIV. 46. 12-13. 11
