Page 530 [530]
Végül a thrákok, mivel az ellenség erejével és tömegével szemben nem tudtak
helytállni, elhagyták a síkságon fekvő falvaikat, és egy Donuka nevű, rendkívül
magas hegyre húzódtak. (3) A bastarnák utánuk akartak menni a hegyre, de
amikor már a hegygerinc közelében jártak, olyan heves vihar csapott le rájuk,
amilyen a hagyomány szerint végzett a Delphoi kirablására készülő gallokkal,!
így mégsem jutottak fel. (4) Nemcsak zápor, majd sűrű jégeső szakadt rájuk nagy
égzengés, mennydörgés és a szemet elvakító villámfények közepette, (5) hanem
a villámok is olyan sűrűn csapkodtak mindenfelől, mintha az embereket vették
volna célba, és csapásuk nemcsak több katonával, de néhány vezetővel is végzett.
(6) Míg fejvesztett menekülésük közben a magas sziklákon át óvatlanul el-el¬
hasaltak vagy legurultak, megrettent seregüket a thrákok is üldözték ugyan, de
ők maguk azt mondogatták, hogy az istenek futamították meg őket, hisz a fe¬
jükre szakad az ég.?
(7) Miután a viharban szétszóródott csapatok legnagyobb része hiányos fegy¬
verzettel, mint valami hajótörés után, visszatért a táborba, ahonnan elindultak,
tanácskozni kezdtek, hogy mitévők legyenek. Nézetkülönbség támadt köztük:
egyesek azt javasolták, hogy forduljanak vissza, mások azt, hogy hatoljanak be
Dardaniába. (8) Mintegy 30 000 ember Clondicus vezetésével eljutott eredeti
úti céljához, a sokaság többi része visszatért oda, ahonnan jöttek, Apollóniába,?
a déli térségbe.
(9) Perszeusz, miután átvette az uralmat, meggyilkoltatta Antigonoszt, és időt
akarván nyerni hatalma megszilárdítására, követeket küldött Rómába, hogy
újítsák meg az apjával kötött barátságot, és kérjék, hogy a senazus ismerje el őt
királynak.
Ez történt ebben az évben Makedóniában.
59.
(1) Az egyik consul, Quintus Fulvius diadalmenetet tartott a ligurok fölött, de
nyilvánvaló volt, hogy ezt inkább népszerűsége, mint dicső haditettei miatt
szavazták meg neki. (2) A diadalmenetben igen sok ellenséges fegyvert vittek,
de pénzt szinte egyáltalán nem. Katonái között azonban fejenként 300 bronz¬
! Kr. e. 279-ben, amikor a gallok megtámadták Delphoit, Apollón azt a jóslatot adta, hogy
majd ő megvédi a várost a , fehér szüzek" segítségével. Ezután pusztító erejű hóvihar
csapott le a támadókra, ami valóban hozzájárult Delphoi megmeneküléséhez. Vö. Cicero:
A jöslasroll. 81.
? Livius az „egszakadästöl” való félelemmel (vö. Arrianosz I. 4. 8) ismét egy kelta vonást
tulajdonít a bastarnáknak.
: Valószínűleg Apollónia Pontikéről van szó.
529