OCR
tak, nem tudták megállni a helyüket. (2) A keltibérek látva, hogy rendezett csatasorban, frontális küzdelemben nem érnek fel a légiókkal, ék alakban nyomultak előre — (3) ez a harcmodor olyan jól beválik nekik, hogy bármelyik ponton indulnak így támadásra, az ellenség nem tud nekik ellenállni. Most is megzavarták a légiókat, és majdnem áttörték az arcvonalat. (4) Flaccus a kavarodást látva odavágtatott a légiók lovasságához, és rájuk kiáltott: , Ha ti nem csináltok valamit, ennek a seregnek vége!" Válaszul mind azt kiáltották, hogy mondja, mi a terve, ők azonnal teljesítik parancsát. (5) Erre ő így szólt: , Mindkét légió lovasai alkossanak kettős zurmákat, és eresszétek neki lovaitokat a katonáinkat szorongató ellenséges éknek! Támadásotok ereje nagyobb lesz, ha leveszitek a zablát a lovakról, úgy rohantok nekik. (6) A hagyomány szerint a római lovasok gyakran tettek már így," nagy dicsőséget szerezve maguknak." (7) Azok engedelmeskedtek, levették a zablát a lovakról, és kétszer vágtattak át az ellenségen oda-vissza, nagy pusztítást végezve közöttük, sőt még saját dárdáikat is mind összetörve rajtuk. (8) A keltibérek, miután a rómaiak szétzilálták az éket, amelyben minden reményük volt, pánikba estek, már-már fel is adták a harcot, és csak azt lesték, merre menekülhetnének. (9) A római lovasság emlékezetes höstettet látva az alák lovassága is fellelkesült bátorságuktól, és bár nem kaptak rá parancsot senkitől, nekivágtattak a már megzavarodott ellenségnek. (10) Erre aztán a keltibérek mindannyian futásnak eredtek, a római hadvezér pedig, elnézve a menekülő ellenséget, szentélyt ajánlott fel a Lovas Fortunának és játékokat a Legjobb és Leghatalmasabb Iuppiternek. (11) A szurdokban mindenhol ölték a menekülés közben szétszóródott keltibéreket. (12) A források szerint ezen a napon 17 000 ellenséges katonát öltek meg, és több mint 3000-et fogtak el élve," 77 hadijelvénnyel és mintegy 1100 lóval együtt. A győztes sereg ezen a napon az ellenség táborában éjszakázott. A győzelmet nem véráldozat nélkül vívták ki. (13) Elesett 472 római és 1019 latin és szövetséges katona, míg a segédcsapatok vesztesége 3000 ember volt. Így vonult a győztes sereg Tarracóba, miután felfrissítette korábbi dicsőségét, . (14) Tiberius Sempronius praetor, aki két nappal azelőtt érkezett meg, elébe ment Fulviusnak, és gratulált neki ahhoz, hogy ilyen kiválóan szolgálta az állam érdekeit. A legnagyobb egyetértésben megállapodtak abban, hogy a katonák közül kit bocsássanak el, kit tartsanak vissza. (15) Ezutän Fulvius behajözta 1'V6. IV. 33. 7, VIII. 30. 6. ? Az élve elfogottak száma szövegromlás miatt bizonytalan (a kéziratokban ria milia mille ducenti, azaz ‘3000, 1200’ all). 513