Oldal 514 [514]
tak, nem tudták megállni a helyüket. (2) A keltibérek látva, hogy rendezett
csatasorban, frontális küzdelemben nem érnek fel a légiókkal, ék alakban nyo¬
multak előre — (3) ez a harcmodor olyan jól beválik nekik, hogy bármelyik
ponton indulnak így támadásra, az ellenség nem tud nekik ellenállni. Most is
megzavarták a légiókat, és majdnem áttörték az arcvonalat.
(4) Flaccus a kavarodást látva odavágtatott a légiók lovasságához, és rájuk
kiáltott: , Ha ti nem csináltok valamit, ennek a seregnek vége!" Válaszul mind
azt kiáltották, hogy mondja, mi a terve, ők azonnal teljesítik parancsát. (5) Erre
ő így szólt: , Mindkét légió lovasai alkossanak kettős zurmákat, és eresszétek neki
lovaitokat a katonáinkat szorongató ellenséges éknek! Támadásotok ereje na¬
gyobb lesz, ha leveszitek a zablát a lovakról, úgy rohantok nekik. (6) A hagyo¬
mány szerint a római lovasok gyakran tettek már így," nagy dicsőséget szerezve
maguknak."
(7) Azok engedelmeskedtek, levették a zablát a lovakról, és kétszer vágtattak át
az ellenségen oda-vissza, nagy pusztítást végezve közöttük, sőt még saját dárdái¬
kat is mind összetörve rajtuk. (8) A keltibérek, miután a rómaiak szétzilálták az
éket, amelyben minden reményük volt, pánikba estek, már-már fel is adták a
harcot, és csak azt lesték, merre menekülhetnének. (9) A római lovasság emléke¬
zetes höstettet látva az alák lovassága is fellelkesült bátorságuktól, és bár nem
kaptak rá parancsot senkitől, nekivágtattak a már megzavarodott ellenségnek.
(10) Erre aztán a keltibérek mindannyian futásnak eredtek, a római hadvezér
pedig, elnézve a menekülő ellenséget, szentélyt ajánlott fel a Lovas Fortunának
és játékokat a Legjobb és Leghatalmasabb Iuppiternek. (11) A szurdokban
mindenhol ölték a menekülés közben szétszóródott keltibéreket. (12) A források
szerint ezen a napon 17 000 ellenséges katonát öltek meg, és több mint 3000-et
fogtak el élve," 77 hadijelvénnyel és mintegy 1100 lóval együtt. A győztes sereg
ezen a napon az ellenség táborában éjszakázott. A győzelmet nem véráldozat
nélkül vívták ki. (13) Elesett 472 római és 1019 latin és szövetséges katona, míg
a segédcsapatok vesztesége 3000 ember volt. Így vonult a győztes sereg Tarracóba,
miután felfrissítette korábbi dicsőségét, .
(14) Tiberius Sempronius praetor, aki két nappal azelőtt érkezett meg, elébe
ment Fulviusnak, és gratulált neki ahhoz, hogy ilyen kiválóan szolgálta az állam
érdekeit. A legnagyobb egyetértésben megállapodtak abban, hogy a katonák
közül kit bocsássanak el, kit tartsanak vissza. (15) Ezutän Fulvius behajözta
1'V6. IV. 33. 7, VIII. 30. 6.
? Az élve elfogottak száma szövegromlás miatt bizonytalan (a kéziratokban ria milia mille
ducenti, azaz ‘3000, 1200’ all).
513