Seite 513 [513]
títani kezdte Keltibéria távolabbi területeit, amelyek még nem adták meg ma¬
gukat. (2) Ezzel azonban inkább felbőszítette, semmint megfélemlítette a bar¬
bárokat. Titokban csapatokat szerveztek, és megszállták a Manlius-szurdokot,
mert biztosan tudták, hogy a római sereg azon fog átvonulni.
(3) Gracchus megüzente Hispania Ulteriorba induló tiszttársával, Lucius
Postumius Albinusszal Quintus Fulviusnak, hogy vonuljon Tarracóba seregével,
(4) mert ott akarja leszerelni a veteránokat, beosztani az új csapatokat és újjá¬
szervezni egész seregét. Tudatta Flaccusszal azt is, hogy legkésőbb mikor érke¬
zik meg, hogy felváltsa — ez a nap már nem volt messze. (5) Ez az új hír arra
késztette Flaccust, hogy abbahagyja megkezdett vállalkozását, és sietve elvonul¬
jon seregével Keltibériából. A barbárok nem tudták, miért történik mindez; azt
hitték, Flaccus tudomást szerzett elpártolásukról és titkos fegyverkezésükről, és
ettől rémült meg. Így hát még elszántabban várakoztak a megszállt szurdoknál.
(6) Amikor a római sereg kora hajnalban benyomult a szurdokba, az ellenség
váratlanul egyszerre két oldalról támadt rájuk. (7) Flaccus ezt látva lecsillapítot¬
ta a menetben támadt első zűrzavart: a cenfuriók útján megparancsolta, hogy
mindenki álljon meg ott, ahol van, és készítse a fegyvereit. (8) Miután a málhát
és a teherhordó állatokat egy helyre gyűjtötték, részben személyesen, részben a
legatusok és katonai éribunusok segítségével, ahogy a terep és a helyzet megkí¬
vánta, kapkodás nélkül elrendezte összes csapatát. (9) Emlékeztette őket, hogy
olyan ellenséggel van dolguk, amely már kétszer is megadta magát,? és csak az
esküszegés bűnében gyarapodott, de bátorságban és elszántságban nem. Haza¬
térésük — mondta — dicstelen lett volna, de ezek most híressé és emlékezetessé
teszik; kardjukat úgy vihetik Rómába a diadalmenetre, hogy azon az ellenség
friss vére piroslik, és a róluk szedett fegyverzsákmány még lucskos a vérüktől.
(10) Hosszabb beszédre már nem nyílt alkalma: az ellenség támadott, kétoldalt
már folyt a harc, majd a csatasorok is összecsaptak.
40.
(1) Mindenhol hevesen folyt az ütközet, különböző szerencsével. Kiválóan
küzdöttek a légiók, a két szövetséges a/a is kitett magáért, de az idegen segéd¬
csapatok, amelyeket hasonló fegyverzetű, de jóval kiválóbb harcosok szorongat¬
! A szurdok egyes tudósok szerint P. Manliusról kapta a nevét, aki 195-ben praetorkent
Hispania Citerior helytartója volt, most pedig Ulterior élén állt; mások szerint L. Manlius
Acidinusról, aki Calagurris közelében 186-ban legyőzte a keltibéreket (XXXIX. 21.
8—9). Földrajzi elhelyezkedése szintén kérdéses.
? Az egyik alkalomról Livius a XL. 33. 9-ben számol be; a másik esetében nem tudni, mire
gondol.
512