38.
(1) A ligurok, akik nem is számítottak háborúra, amíg a consulok meg nem érkez¬
tek a hadszíntérre, a váratlan támadás hatására mintegy 12 000-en megadták
magukat. (2) Cornelius és Baebius, miután levélben kikérték a senatus véleményét,
elhatározták, hogy áttelepítik őket a hegyekből a sík vidékre, távol hazájuktól,
hogy reményük se legyen a visszatérésre, mert úgy vélték, semmi más módon nem
vethetnek véget a ligur háborúnak. (3) A római népnek volt egy állami földbirto¬
ka Samniumban, amely korábban Taurasiához tartozott. Ide akarták áttelepíteni
az apuai ligurokat, ezért elrendelték, hogy gyermekeikkel és asszonyaikkal jöjje¬
nek le a hegyekből, és minden vagyonukat hozzák magukkal. (4) A ligurok több¬
ször is könyörögtek követeik útján, hogy ne kényszerítsék őket, hogy otthagyják
házi isteneiket, szülőhelyüket, őseik sírjait, és megígérték, hogy beszolgáltatják
fegyvereiket és túszokat adnak. (5) Miután ezzel semmit nem értek el, a háború¬
hoz pedig nem volt elég erejük, engedelmeskedtek a rendeletnek.
(6) Mintegy 40 000 szabad embert telepítettek át az állam költségén a gyer¬
mekekkel és nőkkel együtt. 150 000 ezüstöt kaptak, hogy új házaik felépítéséhez
beszerezzék, ami kell." (7) A földek felparcellázásával és kiosztásával is az őket
áttelepítő Corneliust és Baebiust bízták meg. Kérésükre azonban a senazus öt¬
tagú bizottságot rendelt melléjük, hogy ezeknek a tanácsai szerint járjanak el.
(8) A consulok, miután teljesítették megbízatásukat, régi seregükkel vissza¬
tértek Rómába, és a senatustöl engedélyt kaptak a diadalmenetre. (9) Ok voltak
az elsők, akik úgy tartottak diadalmenetet, hogy nem viseltek háborút.? Kocsijuk
előtt csak az áldozati állatokat vezették, mert nem szereztek zsákmányt, amit
vihettek vagy felvonultathattak volna, és katonáik között sem volt mit szétosz¬
taniuk a diadalmenet alkalmából.