néhány törzs fogadta el a római uralmat és fennhatóságot, amelyeket téli szál¬
lásaink közelsége a leginkább fenyegetett, a távolabbiak azonban még fegyverben
állnak. (14) Minthogy így áll a helyzet, már most kijelentem, atyák és összeírtak,
hogy én a jelenleg ott állomásozó sereggel fogom végezni feladatomat; ha azon¬
ban Flaccus magával hozza légióit, én a békés vidékeken választok magamnak
téli szállást, mert nem szolgáltatom ki újonc katonáimat ennek a rendkívül
harcias ellenségnek."
36.
(1) A legatus ezt válaszolta a kérdésekre: Sem ő, sem más nem tudja megjósolni,
hogy a keltibérek mit forgatnak a fejükben most vagy ezután. (2) Ezért nem
tagadhatja, hogy célszerűbb lenne hadsereget küldeni a barbárok ellen, még
akkor is, ha nyugodtan viselkednek, mert még nem szokták meg eléggé az en¬
gedelmességet. (3) Hogy azonban a régi seregre van-e ott szükség vagy egy újra,
azt csak az tudná eldönteni, aki egyrészt előre tudja, hogy a keltibérek mennyi¬
re híven tartják majd meg a békét, másrészt abban is biztos, hogy a katonák nem
lázadnak fel, ha még egy ideig ott tartják őket a provinciában. (4) Ha egymás
közti beszélgetéseiket és a gyűlésen a hadvezér beszéde közben elhangzott
közbeszólásaikat veszi alapul az ember, ők nyíltan kimondták, hogy vagy had¬
vezérük is ott marad velük a provinciában, vagy ők tartanak vele Itáliába.
(5) A praetor és a legatus között folyó vitát félbeszakította a consulok elő¬
terjesztése, akik úgy tartották helyénvalónak, hogy mielőtt még a praetorok
seregeiről döntenének, először az ő provinciáik igényeiről gondoskodjanak.
(6) A consuloknak teljesen új hadsereget szavaztak meg: két-két római légiót a
hozzá tartozó lovassággal és a szokásos létszámú latin szövetségessel, 15 000 gya¬
logossal és 800 lovassal együtt, (7) és megbízták őket, hogy ezzel a sereggel
indítsanak háborút az apuai ligurok ellen.
Meghosszabbították Publius Cornelius és Marcus Baebius fővezéri megbíza¬
tását azzal az utasítással, hogy maradjanak provinciájukban addig, amíg a consulok
meg nem érkeznek, azután szereljék le jelenlegi seregüket, és térjenek vissza
Rómába. (8) Ezután tárgyaltak Tiberius Sempronius seregéről. A consulokat
utasították, hogy sorozzanak neki egy új légiót — 5200 gyalogost és 400 lovast
—, ezenkívül még 1000 római gyalogost és 50 lovast, (9) a latinokat és a szövet¬
ségeseket pedig kötelezzék 7000 gyalogos és 300 lovas kiállítására. Tiberius
Semproniusnak ezzel a sereggel kellett útra kelnie Hispania Citeriorba.
(10) Quintus Fulvius engedélyt kapott, hogy ha jónak látja, visszahozhatja
magával azokat a római polgárokat és szövetségeseket, akiket Spurius Postumius
és Ouintus Marcius consulsága elött [186] vittek ki Hispäniäba katonai szolgä¬
latra. Emellett a kiegészítő csapatok megérkezése után a két légióban a gyalo¬