Oldal 506 [506]
meghallotta a lovak prüszkölését, lovasaival a parancs szerint megfordult és
visszaindult a táborba.
(6) Az ellenség hanyatt-homlok tódult utána: először a lovasok termettek ott,
majd a gyalogosok csatasora, abban a biztos reményben, hogy ma elfoglalják a
tábort. Már csak fél mérföldnyire jártak a sánctól. (7) Flaccus úgy vélve, hogy
már elég messzire elcsalogatta őket táboruk védelmétől, három oldalon egyszer¬
re rontott elő a sánc mögött felsorakoztatott seregével, csatakiáltást hallatva,
nemcsak hogy a harci kedvet fokozza, de azért is, hogy a hegyen tartózkodóknak
jelt adjon. (8) Ezek nem is késlekedtek, hanem ahogy a parancs szólt, lezúdultak
az ellenség táborára, ahol a hátrahagyott védőőrség száma nem volt több 5000¬
nél. (9) Ezekre úgy ráijesztett az ellenség túlereje és a váratlan támadás, hogy a
rómaiak szinte ellenállás nélkül kerítették hatalmukba a tábort, és azt a részét,
amelyet a csatasorból a legjobban lehetett látni, Acilius fel is gyújtatta.
32.
(1) A csatasorban leghátul álló keltibérek vették észre először a tüzet, majd az
egész arcvonalon végigfutott a hír, hogy oda a táboruk, épp most ég le. Ami¬
től rajtuk úrrá lett a rémület, attól nőtt meg a rómaiak harci kedve, (2) akik
már hallották győztes bajtársaik kiáltását, és látták az ellenséges tábor lángjait.
(3) A keltibérek egy időre elbizonytalanodtak; de ha megfutamodtak volna,
úgysem lett volna hová visszavonulniuk, és a küzdelem maradt egyetlen remé¬
nyük, ezért még elszántabban kezdték újra a harcot.
(4) Csatasoruk centrumát erősen szorongatta az V. légió, a balszárny ellen
viszont, ahol észrevették, hogy a rómaiak a magukfajta, provinciabeli segédcsa¬
patokat sorakoztatták fel, nagyobb önbizalommal támadtak. (5) A rómaiak
balszárnyát csak a VII. légió beavatkozása mentette meg attól, hogy kiszorítsák
helyéből. Közben a csata hevében megérkezett Aebura városából az otthagyott
helyőrség, Acilius pedig ott volt az ellenség hátában. (6) Sokáig tartott a közre¬
fogott keltibérek mészárlása, az életben maradottak pedig szétszaladtak, amer¬
re láttak. A két csapatban utánuk küldött lovasság nagy vérengzést rendezett
közöttük.
Ezen a napon mintegy 23 000 embert öltek meg, 4700-at fogtak el több mint
500 lóval és 88 hadijelvénnyel együtt. (7) A győzelem jelentős volt, de nem
véráldozat nélkül vívták ki. A két légió római katonái közül valamivel több mint
200-an, a latin szövetségesek közül 830-an, az idegen segédcsapatok soraiból
mintegy 2400-an estek el. (8) A praetor visszavitte a táborba győztes seregét,
Aciliusnak pedig megparancsolta, hogy maradjon az általa elfoglalt táborban.
Másnap összeszedték az ellenségről a fegyverzsákmányt, és a gyűlésen kitün¬
tették azokat, akik a legbátrabban küzdöttek.
505