Page 502 [502]
OCR
legatust a jobb szövetséges alával a hátsó kapuhoz küldte, két cohorsot! és a két légió ériariusait pedig utasította, hogy maradjanak ott őrizni a tábort. (8) A fővezér személyesen körbejárta az összes kaput, hogy megszólítsa a katonákat, és minden lehetséges buzdítással igyekezett fokozni bennük a harci dühöt. (9) Egyszer szószegéssel vádolta az ellenséget, amely békét kért, majd amikor fegyverszünetet kapott, annak ideje alatt indult el a tábor megostromlására, semmibe véve a népek jogát; (10) máskor arra figyelmeztetett, hogy mekkora szégyen, ha egy római tábort épp a ligurok vesznek ostrom alá, akik inkább tekinthetőek útonállónak, mint igazi ellenségnek. (11) , Ha innen nem saját hősiességetek, hanem mások segítsége révén szabadultok meg, hogyan kerülhetnétek a szeme elé — ha nem is azoknak a katonáknak, akik korunk legnagyobb királyait és hadvezéreit, Hannibalt, Philipposzt, Antiokhoszt győzték le, (12) de még azoknak is, akik ezeket a ligurokat sokszor kergették nyáj módjára és kaszabolták rakásra az úttalan szurdokokban? (13) Amit a hispán, a gall, a makedón vagy a pun sem mert megtenni, azt megteszi a ligur ellenség: a római sánc ellen vonul, ő kezdi a támadást és ostromot, holott korábban, amíg a járhatatlan szurdokokban lapult, hiába kerestük, alig találtunk rá?! (14) Szavaira egyhangúlag harsant fel a kiáltás: Erről nem a katonák tehetnek, hiszen senki nem adott nekik jelt a kitörésre. (15) Adja meg a jelet, és meglátja, hogy sem a rómaiak, sem a ligurok nem változtak semmit! 28. (1) A liguroknak a hegyek mögött két táboruk volt. Ezekből az első napokban napkeltekor mindnyájan felsorakozva és harcra készen vonultak ki, (2) most azonban már csak akkor ragadtak fegyvert, ha előbb jól teleették-itták magukat, és szétszórtan, rendetlenül vonultak ki, mintha már biztosak volnának abban, hogy az ellenség nem merészkedik ki hadijelvényeivel a sáncok mögül. (3) Miközben ilyen rendezetlenül közeledtek, a táborban mindenki csatakiáltásban tört ki — még a lovászok és markotányosok is —, és a rómaiak az összes kapuból egyszerre ütöttek ki rájuk. (4) A ligurokat olyan váratlanul érte a támadás, hogy pánikba estek, mintha tőrbe csalták volna őket. A dolog csak egy kis ideig emlékeztetett valamelyest csatára, azután mindenfelé megkezdődött a fejvesztett menekülés és a menekülők mészárlása: (5) a lovasokat lóra parancsolták, és utasították, hogy senkit ne hagyjanak elmenekülni. Rémült futása után az ellenség egytől egyig visszaszo! Valószínűleg a bal szövetséges aZából. 501
