Oldal 489 [489]
OCR
oldalát szegélyező áldozati állatot, bizonyára a testvérgyilkosságon járt az eszem, a mérgeken, a dorbézoláshoz előkészített kardokon... És utána ugyan milyen új áldozatokkal kellett volna ismét megtisztítanom a bűnök minden fajtájával bemocskolt lelkemet? (5) De a vádaskodás szenvedélyes vágyától elvakult lélek, miközben mindent gyanúsnak akar feltüntetni, összekeveri a dolgokat. (6) Ha ugyanis az volt a szándékom, hogy a lakomán megmérgezlek, a lehető legkevésbé lett volna célravezető megharagítani téged a küzdelemben szívósságommal, hogy aztán jogosan utasítsd vissza a lakomameghívást, ahogy tetted is. (7) Miután pedig erre haragodban nemet mondtál, nem az lett volna a célszerűbb, hogy kiengeszteljelek, így keresve újabb alkalmat, ha már egyszer beszereztem a mérget, (8) ahelyett hogy az egyik tervről hirtelen átváltsak egy másikra, és dorbézolás ürügyén tőrrel gyilkoljalak meg téged, még ugyanezen a napon? (9) No és az hogyan lehetséges, hogy ha én egyszer úgy gondoltam, halálfélelmedben kerülted el asztalomat, nem feltételeztem, hogy ez a félelem közös dorbézolásunknak is akadálya lesz? 14. (1) Azt pedig, apám, nem tartom szégyenletes dolognak, hogy én az ünnepen kortársaim körében kissé becsiccsentettem. (2) Szeretném, ha te is utánajárnál, milyen vidám és játékos hangulatban ültük meg tegnap nálam az ünnepi lakomát, amit még az a talán helytelen öröm is fokozott, hogy az ifjak fegyveres harcában csapatunk nem maradt alul. (3) De testvérem gondja, baja, félelme egykettőre elűzte másnaposságunkat; ha ez nem jön közbe, mi, az orgyilkosok, még mindig az igazak álmát aludnánk. (4) Ha az volt a szándékom, Perszeusz, hogy megrohanjam a házadat, elfoglaljam, aztán megöljem a házigazdát, ezen az egy napon igazán tartózkodhattam volna a bortól, és visszatarthattam volna az ivástól katonáimat is! (5) De nemcsak én védekezem teljes nyíltsággal, hisz íme, csöppet sem gonosz és gyanakvó bátyám maga is kijelenti: : Nem tudok semmi mást, nem akarok bebizonyítani semmit, csak annyit, hogy fegyveresen jöttek át dorbézolni.x (6) Ha megkérdezem, hogy ezt is honnan tudtad meg, akkor kénytelen-kelletlen beismered majd, hogy vagy tele volt a házam a kémeiddel, vagy pedig az én embereim fegyverkeztek olyan nyíltan, hogy mindenki látta. (7) Aztán leplezni akarva, hogy vagy korábban is szaglászott már, vagy most áll elő légbőlkapott vádakkal, téged szólított fel, apám, hogy kérdezd meg az általa megnevezett emberektől, volt-e náluk fegyver, hogy aztán úgy tűnjön, mintha lelepleződtek volna, miután te — mintha a dolog kétes lenne — rákérdeztél arra, amit sosem tagadtak. (8) Miért nem azt kérdezteted meg tőlük apánkkal, hogy a te meg488
