Oldal 489 [489]
oldalát szegélyező áldozati állatot, bizonyára a testvérgyilkosságon járt az eszem,
a mérgeken, a dorbézoláshoz előkészített kardokon... És utána ugyan milyen
új áldozatokkal kellett volna ismét megtisztítanom a bűnök minden fajtájával
bemocskolt lelkemet?
(5) De a vádaskodás szenvedélyes vágyától elvakult lélek, miközben mindent
gyanúsnak akar feltüntetni, összekeveri a dolgokat. (6) Ha ugyanis az volt a
szándékom, hogy a lakomán megmérgezlek, a lehető legkevésbé lett volna cél¬
ravezető megharagítani téged a küzdelemben szívósságommal, hogy aztán jo¬
gosan utasítsd vissza a lakomameghívást, ahogy tetted is. (7) Miután pedig erre
haragodban nemet mondtál, nem az lett volna a célszerűbb, hogy kiengeszteljelek,
így keresve újabb alkalmat, ha már egyszer beszereztem a mérget, (8) ahelyett
hogy az egyik tervről hirtelen átváltsak egy másikra, és dorbézolás ürügyén
tőrrel gyilkoljalak meg téged, még ugyanezen a napon? (9) No és az hogyan
lehetséges, hogy ha én egyszer úgy gondoltam, halálfélelmedben kerülted el
asztalomat, nem feltételeztem, hogy ez a félelem közös dorbézolásunknak is
akadálya lesz?
14.
(1) Azt pedig, apám, nem tartom szégyenletes dolognak, hogy én az ünnepen
kortársaim körében kissé becsiccsentettem. (2) Szeretném, ha te is utánajárnál,
milyen vidám és játékos hangulatban ültük meg tegnap nálam az ünnepi lakomát,
amit még az a talán helytelen öröm is fokozott, hogy az ifjak fegyveres harcában
csapatunk nem maradt alul. (3) De testvérem gondja, baja, félelme egykettőre
elűzte másnaposságunkat; ha ez nem jön közbe, mi, az orgyilkosok, még mindig
az igazak álmát aludnánk. (4) Ha az volt a szándékom, Perszeusz, hogy megro¬
hanjam a házadat, elfoglaljam, aztán megöljem a házigazdát, ezen az egy napon
igazán tartózkodhattam volna a bortól, és visszatarthattam volna az ivástól
katonáimat is!
(5) De nemcsak én védekezem teljes nyíltsággal, hisz íme, csöppet sem gonosz
és gyanakvó bátyám maga is kijelenti: : Nem tudok semmi mást, nem akarok
bebizonyítani semmit, csak annyit, hogy fegyveresen jöttek át dorbézolni.x (6)
Ha megkérdezem, hogy ezt is honnan tudtad meg, akkor kénytelen-kelletlen
beismered majd, hogy vagy tele volt a házam a kémeiddel, vagy pedig az én
embereim fegyverkeztek olyan nyíltan, hogy mindenki látta. (7) Aztán leplezni
akarva, hogy vagy korábban is szaglászott már, vagy most áll elő légbőlkapott
vádakkal, téged szólított fel, apám, hogy kérdezd meg az általa megnevezett
emberektől, volt-e náluk fegyver, hogy aztán úgy tűnjön, mintha lelepleződtek
volna, miután te — mintha a dolog kétes lenne — rákérdeztél arra, amit sosem
tagadtak. (8) Miért nem azt kérdezteted meg tőlük apánkkal, hogy a te meg¬
488