Seite 486 [486]
nálad, királyánál és apjánál is! (9) Hiszen az ő közbenjárásának köszönheted,
hogy a senatus elengedte büntetésedet,! 6 oltalmaz most a római fegyverektől,
és elvárja, hogy vénségedre lekötelezettje és alárendeltje légy neki, ifjú létére.
(10) Mellette állnak a rómaiak, az uralmad alól felszabadított összes város és
azok a makedónok, akik meg vannak elégedve a rómaiakkal kötött békével.
Nekem azonban, apám, milyen oltalmam és reményem lehet rajtad kívül?
11.
(1) Mit gondolsz, mi a célja Titus Ouinctiusnak mostani levelével," amelyben
kifejti, milyen előnyös volt számodra az a döntésed, hogy Démétrioszt küldted
el Rómába, és arra biztat, hogy küldd őt ismét oda egy nagyobb létszámú kö¬
vetség élén, előkelő makedónok kíséretében? (2) Neki most mindenben Titus
Quinctius a tanácsadója és tanítómestere; lemondott rólad mint apjáról, és őt
állította a helyedbe. Rómában főzték ki jó előre ezeket a titkos terveket, (3) és
neked azért kell több előkelő makedónt Rómába küldened vele, mert terveik
végrehajtásához segítőtársakra van szükségük. Erintetlen és tiszta szívvel utaz¬
nak el innen Rómába, abban a szilárd meggyőződésben, hogy az ő királyuk
Philipposz, de a rómaiak csábításaitól megrontva és megfertőzve térnek majd
vissza onnan. (4) Számukra egyedül Démétriosz jelent mindent, és már apja
életében királyuknak nevezik őt. De ha emiatt felháborodom, máris hallgatha¬
tom nemcsak másoktól, de tőled is, apám, hogy a királyságra törekszem.
(5) Én azonban ezt a gyanúsítást, ha csak így általában hangoztatják, vissza¬
utasítom. Hisz kit ütök ki a nyeregből, hogy magam lépjek a helyére? Egyedül
apám áll fölöttem, és én arra kérem az isteneket, hogy ez még sokáig így legyen.
(6) Ha túlélem őt - és erre csak akkor vágyom, ha megérdemlem, hogy ő maga
is ezt kívánja —, akkor fogom átvenni örökségként birodalmát, ha apám átadja
nekem. (7) Az sóvárog a trónra, méghozzá bűnös módon, aki azért nyüzsög,
hogy áthághassa az életkornak, a természetnek, a makedónok hagyományának
és a népek jogának rendjét.
»Utamban äll a bátyám — mondja magában -, akit a jog és apám akarata ér¬
telmében megillet az uralom. (8) Nosza, tegyük hát el láb alól! Nem én leszek
az első, aki testvérgyilkosság árán szerzi meg a trónt. Apám öreg, magányos,
jobban fogja félteni saját életét, semhogy megtorolja fia halálát. A rómaiak
örülnek majd, helyeslik és védelmükbe veszik tettemet.
(9) Ezek, apám, bizonytalan, de nem megalapozatlan remények. (10) Így áll
ugyanis a helyzet: most még kiszabadíthatsz az életveszélyből, ha megbünteted
! Vö. XXXIX. 47. 8-11.
? Erről a levélről Livius nem tesz említést, Polübiosz (XXIII. 3. 7-9) azonban igen.
485