Oldal 485 [485]
OCR
kísérettel jössz hozzám dorbézolni? (13) Ha ajtóm nyitva állt volna, apám, most nem panaszomat hallgatnád, hanem a temetésemre készülnél. Én nem gyanúsítgatok, mint egy törvényszéki vádló, nem kétes értékű részleteket kapcsolok egybe érvelésemmel. Minek is tenném? (14) Talán tagadja, hogy egy csapat emberrel megjelent az ajtóm előtt, vagy hogy fegyveresek voltak vele? Megadom a nevüket, hívasd ide őket. Lehet, hogy mindenre van merszük, ha erre volt; de arra már nem lesz, hogy letagadják. (15) Ha bent a házamban fegyverestül elfogtam volna őket, és hozzád vezettem volna, akkor nyilvánvalónak tartanád a dolgot. Nos, ha beismerő vallomást tesznek, vedd úgy, mintha tetten értük volna őket. 10. (1) Átkozd el hát az uralomvágyat, és idézd meg a testvérgyilkosság bosszuló fúriáit! De jól figyelj, apám, hogy ne vaktában átkozódj: különböztesd meg a merénylőt és a merénylet kiszemelt áldozatát, és átkod a bűnös fejére szálljon. (2) Aki meg akarta ölni fivérét, arra sújtson le apja isteneinek haragja is, akit pedig testvére bűnös módon halálra szánt, annak nyújtson menedéket apja könyörületessége és igazságossága. (3) Hisz ki máshoz menekülhetnék én, akinek az élete nincs biztonságban sem az ünnepélyes évi seregszemlén, sem a hadgyakorlaton, sem saját házamban és lakomámon, még éjszaka sem, amelyet pedig a természet a halandók pihenésére rendelt? (4) Ha elfogadom öcsém meghívását, halál fia vagyok; ha beengedem az ajtómon dorbézolni érkező öcsémet, halál fia vagyok: akár megyek, akár maradok, nem kerülhetem ki a csapdát. (5) Hová forduljak hát? Senkinek sem jártam a kedvében, apám, az isteneken és rajtad kívül. En nem menekülhetek a rómaiakhoz; ők a vesztemet kívánják, mert fájlalom, ha veled jogtalanul bánnak, és mert felháborít, hogy tőled annyi várost és népet vettek el, legutóbb éppen Ihrákia tengerpartját. Jól tudják, hogy amíg én és te élünk, Makedónia nem lehet az övék. (6) De azt is tudják, hogy ha engem elemészt testvérem bűne, téged pedig az öregkor — már ha ezt öcsém kivárja —, Makedónia királya és királysága egyaránt az ő kezükbe kerül. Ha a rómaiak meghagytak volna neked valamit Makedónian kívül, úgy hinném, hogy ez számomra is megmaradt menedékül. (7) 9De hát elég védelmet nyújtanak a makedónokx — mondhatná valaki. Láthattad, hogyan támadtak rám tegnap a katonák. Mi hiányzott nekik a kardon kívül? De az is csak nappal hiányzott, mert éjszaka testvérem vendégei már magukhoz vették. (8) Minek említsem előkelőink többségét, akik méltóságuk és helyzetük megmaradásának zálogát egyedül a rómaiakban látják, és abban, aki a rómaiaknál bármit el tud érni" Herculesre, nemcsak nálam, a bátyjánál becsülik többre őt, hanem kis híján 484
