Oldal 466 [466]
OCR
ember Rómába. (7) Amióta ugyanis a Makedóniával szomszédos népek között elterjedt a híre, hogy Rómában nem közömbösen hallgatják a Philipposszal kapcsolatos vádakat és panaszokat, sőt sokan még hasznát is látták panasztételüknek, (8) egymás után érkeztek Rómába a városok és népek küldöttei, sőt személyes ügyekben egyes magánemberek is — hisz mindnyájuknak nyomasztó volt ez a szomszédság — abban a reményben, hogy sérelmüket orvosolják, vagy legalább elsírhatják panaszukat. (9) Eumenész királytól is követség érkezett testvére, Athénaiosz vezetésével, hogy panaszt tegyen egyrészt azért, mert Ihrákiából még mindig nem vonták ki a helyőrségeket, másrészt azért, mert Philipposz segédcsapatokat küldött Bithüniába Prusziasznak, aki hadban áll Eumenésszel. 47. (1) Minderre az akkor még nagyon fiatal Démétriosznak kellett megfelelnie. Nem volt könnyű feladat fejben tartania mind az elhangzott panaszokat, mind a válaszokat — hisz nemcsak sok minden merült fel, (2) hanem többnyire egészen kicsinyes ügyekről volt szó: határvitákról, emberek elrablásáról, nyájak elhajtásáról, önkényes vagy megtagadott igazságszolgáltatásról, erőszakos vagy részrehajló ítéletekről. (3) Az atyák látták, hogy Démétriosz mindebből semmit nem tud világosan elmagyarázni, és ők maguk sem kaphatnak tőle tiszta képet a dolgokról; maguk is megsajnálták az ifjút tapasztalatlansága és kínos helyzete miatt. Ezért megkérdeztették tőle, kapott-e apjától valami írásos eligazítást ezekre az ügyekre vonatkozóan. (4) Ő igennel felelt. A senazus úgy gondolta, nem is találhatnának célszerűbb és előnyösebb megoldást, mint hogy meghallgatják, mit válaszol az egyes kérdésekre maga a király. Mindjárt el is kérték tőle az iratot, majd megengedték, hogy ő maga olvassa fel. (5) Ebben Philipposz minden ponttal kapcsolatban röviden összefoglalta eljárása okait, mondván: egyes esetekben a megbízottak határozatai szerint cselekedett, más esetekben nem, de az sem rajta múlt, hanem éppen azokon, akik vádolják őt. (6) Itt-ott néhány panaszt is közbeszúrt arról, hogy milyen igazságtalanok voltak ezek a határozatok, menynyire nem az egyenlőség alapján folyt a vita Caecilius előtt, és milyen megalázó módon bánt vele mindenki, jóllehet egyáltalán nem szolgált rá. (7) A senatus ezekből a megjegyzésekből következtethetett a király sértettségére. Miközben az ifjú a király egyes tetteit mentegette, más esetekben ígéretet tett, hogy úgy fognak eljárni, ahogy a senazus a legjobbnak látja, (8) úgy döntöttek, a következő választ adják neki: Apja nem is járhatott volna jobban a senatus ked! Polübiosz tudósítása szerint (X.XIII. 1. 5) Démétriosz nem egyedül volt Rómában, hanem vele volt Philoklész és Apellész, a király két bizalmasa is, akik később közreműködtek a királyfi meggyilkolásában (XL. 54. 9). 465
