Oldal 466 [466]
ember Rómába. (7) Amióta ugyanis a Makedóniával szomszédos népek között
elterjedt a híre, hogy Rómában nem közömbösen hallgatják a Philipposszal
kapcsolatos vádakat és panaszokat, sőt sokan még hasznát is látták panasztéte¬
lüknek, (8) egymás után érkeztek Rómába a városok és népek küldöttei, sőt
személyes ügyekben egyes magánemberek is — hisz mindnyájuknak nyomasztó
volt ez a szomszédság — abban a reményben, hogy sérelmüket orvosolják, vagy
legalább elsírhatják panaszukat. (9) Eumenész királytól is követség érkezett test¬
vére, Athénaiosz vezetésével, hogy panaszt tegyen egyrészt azért, mert Ihrákiából
még mindig nem vonták ki a helyőrségeket, másrészt azért, mert Philipposz se¬
gédcsapatokat küldött Bithüniába Prusziasznak, aki hadban áll Eumenésszel.
47.
(1) Minderre az akkor még nagyon fiatal Démétriosznak kellett megfelelnie.
Nem volt könnyű feladat fejben tartania mind az elhangzott panaszokat, mind
a válaszokat — hisz nemcsak sok minden merült fel, (2) hanem többnyire egészen
kicsinyes ügyekről volt szó: határvitákról, emberek elrablásáról, nyájak elhajtá¬
sáról, önkényes vagy megtagadott igazságszolgáltatásról, erőszakos vagy részre¬
hajló ítéletekről. (3) Az atyák látták, hogy Démétriosz mindebből semmit nem
tud világosan elmagyarázni, és ők maguk sem kaphatnak tőle tiszta képet a
dolgokról; maguk is megsajnálták az ifjút tapasztalatlansága és kínos helyzete
miatt. Ezért megkérdeztették tőle, kapott-e apjától valami írásos eligazítást
ezekre az ügyekre vonatkozóan. (4) Ő igennel felelt. A senazus úgy gondolta, nem
is találhatnának célszerűbb és előnyösebb megoldást, mint hogy meghallgatják,
mit válaszol az egyes kérdésekre maga a király. Mindjárt el is kérték tőle az
iratot, majd megengedték, hogy ő maga olvassa fel. (5) Ebben Philipposz minden
ponttal kapcsolatban röviden összefoglalta eljárása okait, mondván: egyes ese¬
tekben a megbízottak határozatai szerint cselekedett, más esetekben nem, de az
sem rajta múlt, hanem éppen azokon, akik vádolják őt. (6) Itt-ott néhány panaszt
is közbeszúrt arról, hogy milyen igazságtalanok voltak ezek a határozatok, meny¬
nyire nem az egyenlőség alapján folyt a vita Caecilius előtt, és milyen megalázó
módon bánt vele mindenki, jóllehet egyáltalán nem szolgált rá. (7) A senatus
ezekből a megjegyzésekből következtethetett a király sértettségére.
Miközben az ifjú a király egyes tetteit mentegette, más esetekben ígéretet tett,
hogy úgy fognak eljárni, ahogy a senazus a legjobbnak látja, (8) úgy döntöttek, a
következő választ adják neki: Apja nem is járhatott volna jobban a senatus ked¬
! Polübiosz tudósítása szerint (X.XIII. 1. 5) Démétriosz nem egyedül volt Rómában, hanem
vele volt Philoklész és Apellész, a király két bizalmasa is, akik később közreműködtek a
királyfi meggyilkolásában (XL. 54. 9).
465