43.
(1) Valerius Antias, minthogy nem olvasta Cato beszédét, és egy ismeretlen
forrásból származó elbeszélésnek adott hitelt, egy másik történetet mond el,
amelyben azonban szintén megtalálható mind a szexualitás, mind a kegyetlen¬
ség: (2) Cuinctius Placentiában lakomára hívott meg egy hírhedt nőszemélyt,
akibe halálosan szerelmes volt. Itt többek közt azzal dicsekedett a szajhának,
hogy milyen szigorúan folytatta a nyomozásokat, és hány halálraítéltet tart
fogságban, akiket majd bárddal fog lefejeztetni. (3) A jobbján heverő nő! erre
azt mondta, még sosem látott lefejezést, de nagyon érdekelné. Ekkor a szerelmes,
hogy teljesítse kívánságát, odahurcoltatta az egyik szerencsétlent, és bárddal
lefejeztette.
(4) Akár úgy történt az eset, ahogy a censor felrótta vádbeszédében, akár úgy,
ahogy Valerius leírta, mindenképpen kegyetlen és iszonyú dolog volt, hogy a
lakoma és bor mellett, ahol az a szokás, hogy az ételből-italból áldoznak az is¬
teneknek, és jámbor imát mondanak, a consul kebelén heverő, követelőző pros¬
tituált szórakoztatására egy embert vágnak le, mint valami áldozati állatot, és
vérrel fröcskölik össze az asztalt!
(5) Cato a beszéd végén azt az ajánlatot teszi Ouinctiusnak, hogy ha ezt és a
többi vádpontot tagadja, védekezzen úgy, hogy vállalja a törvény előtti fogadást;?
ha viszont beismeri, mit gondol, fog-e valakinek fájni az ő gyalázata azok után,
hogy ő maga bortól-szerelemtől eszét vesztve emberéletekkel játszadozott a
lakomáján?
44.
(1) A lovagok felülvizsgálatánál Lucius Scipio Asiagenestél’ elvették az állami
lovat. A censorok működése a vagyonbecslésben is kemény és szigorú volt min¬
den renddel szemben. (2) Cato utasította a biztosokat, hogy a 15 000 bronz¬
pénznél nagyobb értékű női ékszerek, ruhák és kocsik értékének tízszeresét írják
be a jegyzékekbe.* (3) A 20 évesnél fiatalabb rabszolgákat, akiket a legutóbbi
vagyonbecslés óta vásároltak legalább 10 000 asért, hasonlóképpen tízszeres
! A nő testhelyzete, ha nem is hordoz közvetlen szexuális utalást, mégis jellemzi laza
erkölcseit: a tisztességes római asszonyok, ha lakomán vettek részt, nem a kereveteken
hevertek, hanem ülve foglaltak helyet az asztalnál.
? Fogadás (sponsio) esetén a pereskedő felek bizonyos pénzösszeget helyeztek letétbe a
törvényszéknél — mindkét fél mintegy ebben , fogadott" arra, hogy fenn tudja tartani
állítását —, és az elmarasztalt fél a perrel együtt pénzét is elvesztette.
3 Lásd a XXXVII. 58. 6 jegyzetét.
! Az intézkedés mögött ugyanaz a koncepció áll, mint Catónak a Lex Oppia eltörléséért
folytatott vitában való állásfoglalása mögött (XXXIV. 1—8.).