Oldal 447 [447]
OCR
ugyanis teljesen érthetően és világosan megfogalmazva az áll, hogy Eumenész megkapja Kherszonészoszt és Lüszimakheiát. De hol van itt feltüntetve ráadásként Ainosz, Maróneia vagy egyéb thrákiai városok? Amit ő azoktól még követelni sem mert, azt most tőletek kapja meg, mintha már ők is neki adományozták volna? (13) Az a kérdés, milyen számba akartok engem venni. Ha az a szándékotok, hogy gyűlölt ellenségként zaklattok, akkor csak így tovább! (14) De ha még valamennyire megbecsültök mint veletek szövetséges és baráti viszonyban álló királyt, akkor, kérlek, ne ítéljetek méltónak erre a nagy megaláztatásra!" 29. (1) A király beszéde komoly hatást tett a követekre, ezért köztes választ adtak, és függőben hagyták a dolgot: Ha ezeket a városokat a tíz megbízott határozata Eumenésznek ítélte oda, akkor ezen nem változtatnak. (2) Ha ezeket Philipposz háborúban foglalta el, megtarthatja őket győzelme jutalmául a hadijog alapján. Ha a két eset közül egyik sem áll fenn, akkor fenn kell tartani az ügy kivizsgálásának jogát a senazus számára, és hogy döntésüket semmi ne befolyásolja, ki kell vonni a városokból a helyőrségeket. (3) Elsősorban ezek az okok fordították szembe Philipposzt a rómaiakkal, így valószínűnek látszik, hogy fia, Perszeusz nem újabb indítékok alapján kezdte meg a háborút, hanem a fenti okokból apja hagyta rá örökül. (4) Rómában azonban egyáltalán nem gyanították, hogy makedón háború fenyeget. Lucius Manlius proconsul már visszatért Hispániából. Amikor a Bellona szentélyében megtartott senazusi ülésen diadalmenetért folyamodott, fényes haditettei alapján ezt könnyen megkaphatta volna, (5) de ellene szólt a hagyomány, mert az ősök szokása úgy rendelkezett, hogy senki nem tarthat diadalmenetet, aki nem hozta haza seregét, csak akkor, ha provinciáját teljesen meghódítva és békés állapotban adta át utódjának. Köztes megoldásként mégis megtisztelték Manliust azzal, hogy ovazióban vonulhatott be a Városba. (6) 52 aranykoszorút, ezenfelül 132 font aranyat és 16 300 font ezüstöt hozott magával, (7) és bejelentette a senatusnak, hogy quaestora, Quintus Fabius tovabbi 10 000 font ezüstôt és 80 font aranyat hoz, és azt is átadja majd az allamkincstarnak. (8) Ebben az évben nagy rabszolgalázadás tört ki Apuliában. Tarentum Lucius Postumius praeror működési területe volt. (9) Ő vezette a szigorú nyomozást a pásztorok összeesküvése ügyében, akik útonállásukkal veszélyeztették az utakat és a közlegelőket. Mintegy 7000 embert ítélt el; ebből sokan elmenekültek, sokakat kivégeztek. (10) A consulok, akiket sokáig visszatartott a Városban a sorozás, végre elutaztak provinciájukba. 446
