Seite 445 [445]
OCR
27. (1) A követek, miután döntésükkel vérig sértették a királyt, Ihesszalonikébe utaztak tovább, hogy megvizsgálják a thrákiai városok helyzetét. (2) Itt Eumenész követei így szóltak: Ha a rómaiak azt akarják, hogy Ainosz és Maróneia szabad legyen, szerénységük tiltja, hogy többet mondjanak, csak arra intik őket, hogy e városok szabadságát ne csak névleg, hanem ténylegesen is hagyják meg, és ne tűrjék, hogy ajándékukat valaki más elvegye. (3) Ha viszont nem viselik annyira szívükön a thrákiai városok sorsát, sokkal méltányosabb, hogy ezek mint Antiokhosz volt birtokai ne Philipposz, hanem Eumenész tulajdonába kerüljenek, háborús jutalomként (4) akár apja, Attalosz érdemeiért, amelyeket épp a Philipposz elleni háborúban szerzett, akár saját szolgálatai fejében, hiszen az Antiokhosz elleni háború minden veszedelméből és fáradságából kivette a részét. (5) Ezenkívül az ő javára szól a tíz megbízott előzetes döntése is, mert amikor neki ítélték Kherszonészoszt és Lüszimakheiát, ezzel együtt nyilván odaadták Maróneiát és Ainoszt is, amelyek már csak közeli fekvésük miatt is mintegy függelékei a nagyobb ajándéknak. (6) Ezzel szemben Philipposz milyen szolgálatot tett a római népnek, és milyen tulajdonjogra hivatkozhat, hogy helyőrségekkel rakta meg ezeket a Makedónia határától oly távol fekvő városokat? Hívassák ide a maróneiabelieket, tőlük pontosabban megtudhatnak mindent ezeknek a városoknak a helyzetéről. (7) Oda is hívták a maróneiabeliek követeit, akik elmondták, hogy náluk nemcsak a város egy pontján tartózkodik királyi helyőrség, mint más városokban, de egyszerre több helyen is. Maróneia tele van makedónokkal, (8) így a király csatlósainak kezébe került a hatalom. Csak ezek szólalhatnak fel az államtanácsban és a népgyűlésen; a tisztségeket kivétel nélkül ők kapják és adják. (9) A legderekabbak, akiknek fontos volt a szabadság és a törvények, vagy hazájukból elűzve számkivetésben élnek, vagy meghúzzák magukat, tisztségek nélkül, a hitványabbak alattvalóiként. — (10) Röviden a határok jogosságáról is szót ejtettek: Ouintus Fabius Labeo ott-tartózkodásakor határukat Philipposz birodalma felől a régi királyi útban jelölte meg, amely felmegy a thrákiai Paroreiáig, de sehol sem kanyarodik el a tenger felé. Philipposz azonban ezután új irányt adott az útnak, hogy körülfogja vele a maróneiabeliek városait és földjeit. 28. (1) Philipposz ezzel szemben egészen más érvelési utat választott, mint korábban a thesszáliaiak és a perrhaibiaiak ellen mondott beszédében. , Nekem — mondta — most már nem a maróneiabeliekkel vagy Eumenész királlyal van vitám, hanem veletek, rómaiak, mert már jó ideje úgy látom, semmi méltányosságot nem várhatok tőletek. (2) En elvártam volna, hogy visszaadjátok nekem a fegy444
