Oldal 444 [444]
OCR
és a perrhaibiaiakkal együtt bevették a pieriai Petrát is. (2) Kisajátították Xüniait — folytatta —, amely kétségtelenül aitól város," és teljesen jogtalanul a thesszáliai szövetséghez csatolták az Athamaniához tartozó Parakhelóiszt is. (3) Ami pedig az ellene felhozott vádakat illeti, hogy csapdát állított a követeknek, és tengeri kikötők népszerűségét növelte vagy csökkentette: (4) az utóbbi egyenesen nevetséges, hogy ő tartozzon felelősséggel azért, melyik kikötőt keresik fel a kereskedők és hajósok, az első pedig szöges ellentétben áll a jellemével. (5) Évek óta futkosnak már a követségek az ellene szóló vádakkal hol a római hadvezérekhez, hol Römäba a senatushoz — melyiküket sertette ő meg valaha egyetlen szóval is? (6) Azt mondják, egyszer rajtaütött a Ouinctiushoz tartó követeken; de azt nem teszik hozzá, hogy mi lett ezeknek a sorsa. Ezek olyan emberek vádaskodásai, akik keresik, mivel rágalmazhatnák meg őt, ha már valós vétkeket nem vethetnek a szemére. (7) A thesszáliaiak arcátlanul és mértéktelenül viszszaélnek a római nép jóindulatával, és túl mohón vedelik a tömény szabadságot hosszan tartó szomjúságuk után. (8) Ezért váratlanul felszabadult rabszolgák módjára próbálgatják, meddig mehetnek el hangoskodásban és nyelvelésben, és gazdáik gyalázásában és rágalmazásában élik ki magukat. — (9) Ezután kissé elragadták az indulatai: hozzátette, hogy a játéknak még nincs vége. Ezt a fenyegető kijelentését nemcsak a thesszáliaiak, de a rómaiak is magukra vették. (10) Amikor a szavai nyomán támadt felhördülés végre lecsillapodott, a király azt válaszolta a perrhaibiaiak és az athamanok követeinek, hogy az általuk említett városok egyforma helyzetben vannak: (11) az ellenséghez tartoztak, Acilius consul és a rómaiak pedig neki adták őket. (12) Ha ezt az ajándékot vissza akarják venni tőle azok, akiktől kapta, tudja, hogy engednie kell; de ha így tesznek, megbízhatatlan és haszontalan szövetségeseik kedvéért egy jobb és hűségesebb barátjukkal szemben fognak jogtalanságot elkövetni. (13) Semmiért nem rövidebb életű a hála, mint a szabadságért, különösen azok részéről, akik úgyis visszaélnek majd vele és tönkreteszik. (14) A római követek a vizsgálat befejezése után kijelentették: úgy döntöttek, hogy az említett városokból ki kell vonni a makedón helyőrséget, és a királyság területét Makedónia régi határaira kell korlátozni; az egymás ellen kölcsönösen felpanaszolt jogtalanságok ügyében pedig olyan törvényes eljárásban kell megállapodniuk, amelynek alapján a jelenlévő népek és a makedónok vitájában meg lehet hozni a döntést. ! Xüniait Philipposz 210-ben vagy 202-ben vette el az aitóloktól. Akhaia Phthiótiszt 196ban Ihesszáliához csatolták, Xüniai maga azonban csak 191-ben lett a thesszáliai szövetség része. 443
