Oldal 444 [444]
és a perrhaibiaiakkal együtt bevették a pieriai Petrát is. (2) Kisajátították Xüniait
— folytatta —, amely kétségtelenül aitól város," és teljesen jogtalanul a thesszáliai
szövetséghez csatolták az Athamaniához tartozó Parakhelóiszt is. (3) Ami pedig
az ellene felhozott vádakat illeti, hogy csapdát állított a követeknek, és tengeri
kikötők népszerűségét növelte vagy csökkentette: (4) az utóbbi egyenesen ne¬
vetséges, hogy ő tartozzon felelősséggel azért, melyik kikötőt keresik fel a ke¬
reskedők és hajósok, az első pedig szöges ellentétben áll a jellemével. (5) Évek
óta futkosnak már a követségek az ellene szóló vádakkal hol a római hadvezé¬
rekhez, hol Römäba a senatushoz — melyiküket sertette ő meg valaha egyetlen
szóval is? (6) Azt mondják, egyszer rajtaütött a Ouinctiushoz tartó követeken;
de azt nem teszik hozzá, hogy mi lett ezeknek a sorsa. Ezek olyan emberek
vádaskodásai, akik keresik, mivel rágalmazhatnák meg őt, ha már valós vétkeket
nem vethetnek a szemére. (7) A thesszáliaiak arcátlanul és mértéktelenül visz¬
szaélnek a római nép jóindulatával, és túl mohón vedelik a tömény szabadságot
hosszan tartó szomjúságuk után. (8) Ezért váratlanul felszabadult rabszolgák
módjára próbálgatják, meddig mehetnek el hangoskodásban és nyelvelésben, és
gazdáik gyalázásában és rágalmazásában élik ki magukat. — (9) Ezután kissé
elragadták az indulatai: hozzátette, hogy a játéknak még nincs vége.
Ezt a fenyegető kijelentését nemcsak a thesszáliaiak, de a rómaiak is maguk¬
ra vették. (10) Amikor a szavai nyomán támadt felhördülés végre lecsillapodott,
a király azt válaszolta a perrhaibiaiak és az athamanok követeinek, hogy az ál¬
taluk említett városok egyforma helyzetben vannak: (11) az ellenséghez tartoz¬
tak, Acilius consul és a rómaiak pedig neki adták őket. (12) Ha ezt az ajándékot
vissza akarják venni tőle azok, akiktől kapta, tudja, hogy engednie kell; de ha
így tesznek, megbízhatatlan és haszontalan szövetségeseik kedvéért egy jobb és
hűségesebb barátjukkal szemben fognak jogtalanságot elkövetni. (13) Semmiért
nem rövidebb életű a hála, mint a szabadságért, különösen azok részéről, akik
úgyis visszaélnek majd vele és tönkreteszik.
(14) A római követek a vizsgálat befejezése után kijelentették: úgy döntöttek,
hogy az említett városokból ki kell vonni a makedón helyőrséget, és a királyság
területét Makedónia régi határaira kell korlátozni; az egymás ellen kölcsönösen
felpanaszolt jogtalanságok ügyében pedig olyan törvényes eljárásban kell meg¬
állapodniuk, amelynek alapján a jelenlévő népek és a makedónok vitájában meg
lehet hozni a döntést.
! Xüniait Philipposz 210-ben vagy 202-ben vette el az aitóloktól. Akhaia Phthiótiszt 196¬
ban Ihesszáliához csatolták, Xüniai maga azonban csak 191-ben lett a thesszáliai szövetség
része.
443