Oldal 429 [429]
OCR
nap múlva jöjjön vissza. Addig is megkérdezte anyósát, a köztiszteletben álló Sulpicia asszonyt," hogy ismer-e az Aventinusról egy Aebutia nevű idős hölgyet. (5) Anyósa azt válaszolta, hogy derék és a régi erkölcsök szerint élő asszonynak ismeri őt, a consul kijelentette, hogy találkoznia kell vele; küldjön hát el hozzá, és hívja meg magához. (6) Aebutia a meghívásra elment Sulpiciához. Nemsokára mintegy véletlenül beällitott a consul is, és Aebutia unokaéccsére terelte a beszélgetést. (7) Az aszszony elsírta magát, szánakozva az ifjú szomorú sorsán, akit azok forgattak ki vagyonából, akiktől a legkevésbé sem ezt várná az ember. Elmondta, hogy most nála lakik, mert anyja elkergette otthonról, amiért ez a derék fiatalember — könyörüljenek rajta az istenek! — nem hajlandó erkölcstelen hírű titkos szertartásokba beavattatni magát. 12. (1) A consul úgy gondolta, most már eleget tud Aebutiusról ahhoz, hogy bejelentését megalapozottnak tartsa. Elbocsátotta Aebutiát, majd megkérte anyósát, hogy hívassa magához a felszabadított Hispalát szintén az Aventinusról, akit a szomszédság ott jól ismer, mert tőle is szeretne kérdezni ezt-azt. (2) Hispalát felzaklatta az üzenet, hogy egy ilyen előkelő és köztiszteletben álló asszonyhoz hívják őt, és nem is sejti, miért. Amikor aztán megpillantotta az előcsarnokban a lictorokat, a consul kísérőit és magát a consult, kis híja volt, hogy el nem ájult. (3) A consul bevezette a nőt a ház belsejébe, és anyósa jelenlétében biztosította, hogy nincs miért felzaklatnia magát, ha hajlandó elmondani az igazságot; (4) erről akár Sulpicia, ez a tekintélyes asszony, akár ő maga kezeskedik. Mondja el neki — kérte —, mi szokott történni Szemelé ligetében? a bacchanáliákon, az éjszakai szertartások idején. (5) Ennek hallatán a nő egész testében remegni kezdett, és jó ideig meg sem tudott szólalni. (6) Végül összeszedte magát, és elmondta, hogy még kislánykorában, rabszolgaként avatták be úrnőjével együtt; de jó néhány éve, amióta felszabadították, semmit sem tud arról, mi folyik ott. (7) A consul már azért is ! Lehetséges, hogy Sulpicia azonos O. Fulvius Flaccus (a 237., 224., 212. és 209. évi consul) feleségével, aki példás életvitelével kiérdemelte, hogy ő szentelhette fel Venus Verticordia, a nők szívét egyedül párjuk felé fordító istennő szobrát. ? Nem lehet biztosan tudni, hogy Livius szövegében a görögös Semele vagy a latin Szimula névalak állt-e. A Porta Irigemina közelében található liget eredeti istennője valószínűleg Stimula volt, akit nevének hasonló hangzása és kultuszának egyes elemei alapján azonosítottak Dionüszosz anyjával, Szemelével. 428
