Oldal 427 [427]
OCR
(8) Sőt hasonló eredetű mérgezésekre és rokongyilkosságokra is sor került, és nemegyszer még a holttest sem maradt meg, hogy eltemessék. A gaztetteket sokszor csellel, még többször erőszakkal vitték végbe. Az erőszakosság pedig titokban maradt, mert az üvöltés, a dobok és a cintányérok zajától egyáltalán nem lehetett hallani a meggyalázottak és haldoklók segélykiáltásait. 9. (1) Ez a züllés Etruriából ragály módjára terjedt egészen Rómáig. Kezdetben még titokban maradt, hiszen a Város nagy, és sok efféle kórság elfér benne különösebb feltűnés nélkül; végül azonban feljelentés utjan Postumius consul tudomására jutott, nagyjából a következőképpen. (2) Publius Aebutius, akinek az apja állami lóval szolgált a seregben, kiskorában árvaságra jutott, és gyámjai! halála után anyja, Duronia és mostohaapja, Titus Sempronius Rutilus gondjaira bízták. (3) Anyja teljes odaadással csüggött új férjén, az pedig, mivel a gyámság alatt bonyolított ügyletekkel nem tudott volna elszámolni, szerette volna vagy eltenni láb alól mostohafiát, vagy úgy behálózni, hogy teljesen a hatalmába kerüljön.? Az ifjú megrontására a bacchanália kínálkozott egyedüli módszerként. (4) A fiatalembert anyja magához hívta, és így szólt hozzá: Amikor fia beteg volt, megfogadta, hogy mihelyt felgyógyul, beavatja őt Bacchus misztériumaiba, és mivel az istenek jóságosan teljesítették kérését, most szeretné beváltani fogadalmát. Ehhez tíznapi önmegtartóztatás szükséges; a tizedik napon ebédeljen meg, fürödjön és tisztuljon meg, és ő majd magával viszi a szentélybe. (5) Volt egy közismert szajha, Hispala Faecenia, egy felszabadított rabszolganő, aki jobbat érdemelt volna szakmájánál, amelyet már rabszolgalány korában is gyakorolt, de felszabadítása után is ezzel kereste kenyerét. (6) Ott lakott a szomszédban, így viszonyba keveredett Aebutiusszal; ez a kapcsolat azonban a legkevésbé sem ártott az ifjú vagyonának és jó hírének. A viszonyt ugyanis Hispala kezdeményezte, és minthogy az ifjút családja mindennel nagyon szűkösen látta el, az jóformán az örömlány bőkezűségéből élt. (7) Sőt a nő olyan komolyan vette ezt a kapcsolatot, hogy amikor patrónusa? meghalt, és a maga ura lett, gyám kijelölését kérte a ¢ribunusoktol és a praetortöl, majd vegrendeletében Aebutiust jelölte ki egyetlen örökösévé. ! Gyámoka legközelebbi apaági rokonok vagy az apa végrendeletében megjelölt személyek lehettek. ? Aebutius már minden bizonnyal nagykorú volt, így jogilag kikerült ag gyámság alól; mostohaapja épp ezért tarthatott attól, hogy nevelt fia bíróság elé állítja, amiért kisemmizte őt. 3 Egykori gazdája, akinek szabadságát köszönhette. 426
